Hogyan tudom elkerülni a császármetszést?

Első válaszoló vagyok.

Hát őszintén eddig még sajnáltalak,gondoltam nagyon megrémültél,hogy hasi műtét stb. De az,hogy ha ezt tudod,akkor mindent elkövettél volna,hogy ne ess teherbe? Basszus gyereked lesz! Nem az a legfontosabb,hogy neki ne legyen semmi baja? Inkább hagyod,hagy sérüljön eg szülés közben,vagy ne adj isten ne is élje túl,mert te nem akarsz császárt. Egy gyermeket kihordani a világon a legcsodálatosabb dolog. Baromira nehéz valóban,igenis teher,és rengeteg áldozattal jár,de a gyermekedet várod. Nem szereted ha beleszólnak a dolgaidba? Akkor,hogy gondoltad,hogy fogsz gyereket nevelni? Nem csak akkor gyerek,mikor kisbaba,hanem lesz majd ő iskolás is. De visszatérve a császárra,azért elgondolkozhatnál,hogy mi a fontosabb a gyereked élete,és szó szerint az élete,vagy pedig,hogy ne "vágjanak fel". Az is ugyanolyan teljes értékű anyuka,aki császárral szül,és az esetek nagy többségében a gyermek vagy az anya életének a mentése a cél a műtétkor. Ne haragudj,de borzasztóan megbotránkoztat ez a válaszod,hogy teherbe se esel...Én veszítettem már el gyermeket,igaz még egészen pici korában,de az ember úgy van vele,hogy bármit feláldoz a gyermeke életéért. A császármetszés különben sem tragédia.főleg,ha utána ott tarthatod a kisbabádat a kezedben. De gondolom Te majd szépen felállsz az asztalról és azt mondod,hogy akkor inkább haljatok meg mindketten és hazasétálsz...Hát gratulálok.. =S

39hkm

Ezek után csak a gyermeket sajnálom, aki ebbe a családba kénytelen megszületni. Nekem a dokim jó fej volt: szerinte aki szereti a férjét császárral szül :) Persze ezzel akart vigasztalni, de mondtam, hogy én császárra készültem, úgyhogy örüljön velem :) aztán toljanak, mert a 8 óra alatt már alig érzem a derekam, mert az infúzió miatt, feküdnöm kellett.

Nem akarlak elkeseríteni, de az első 6 hét a babáddal sokkal durvább lesz, mint a terhesség és a szülésed....Majd ő lesz az, aki beleszól az életedbe: nem akkor alszol, eszel, iszol, wc-zel, amikor akarsz....

Ez a kérdés ugye nem komoly?

Nem minősítelek, mert akkor minimum kitiltanak a moderátorok...

Nem fogsz tudni választani, hogy hogyan szülsz, mert ha kimondják, hogy császár, akkor az lesz. Ha meg neki állsz hőbörögni, annak meg lesz a következménye! Nem hogy inkább örülnél, hogy gyereked lesz, nem neked ez sem elég... Szegény baba. Ja, és Ő lesz az aki beleszól az életedbe. Nem csinálhatsz semmit akkor, mikor akarod... Ez van, erre gondolni kellett volna, mikor széttetted a lábad a férjednek. Mit hittél, egy sétagalopp lesz a terhesség és a szülés? Meg se fordult a kis buksidban, hogy valami miatt császárral kell, hogy szülj? Neked nem a gyereked élete és egészsége a legfontosabb??? Ne haragudj, lehet a hormonok miatt, de neked nem kellett volna még gyereket vállalnod.

Leírom a saját esetemet, hátha észhez térsz egy kicsit.

Viszonylag hamar sikerült teherbe esnem, rettentő boldogok voltunk. Kiderült, hogy cukros vagyok, be kellett feküdnöm. Utána a 36. héten kinyílt a méhszáj 2 ujjnyira, irány a kórház. 37 hetesen faros lett a babám, uh-n mondta a főorvos, hogy ebből császár lesz, ha nem fordul vissza. Legyintettem egyet, hogy engem ugyan biztos nem fognak császározni, az tuti!!! Megkönnyebbültem, mert a 38-39. heti vizsgálaton fejvégű lett. Megbeszéltem vele, hogy így kell maradnia, mert nagyon nem akarok császárt. Féltem tőle piszokul, mert nagy hasi műtét, stb... Betöltött 40. héten ismét kórházi bent fekvés, és uh. Villámcsapásként ért, hogy ismét faros a baba, 1 hetet várnak, és császár. Mondtam, hogy én nem akarom, mit lehetne csinálni, meg lehet e szülni hüvelyi úton farosan. (163cm és 65kg voltam akkor) Azt mondta a doki, hogy ha a 2.-3. baba lenne, akkor meg lehetne próbálni, de így nem!!! A babát nagyon ki kéne tekerni ahhoz, hogy meg tudjon születni, nekem pedig olyan pózban kellene szülnöm, hogy akár bele is rokkanhatok, vagy úgy szétszakít a baba, hogy alulról csak emlékeztetnék egy nőre... "Gondolom, Ön sem akarja tolószékből nézni a beteg gyermekét, súlyos esetben pedig a halottat." Ez annyira szíven ütött, hogy lesz@rtam hogyan szülök, egy a lényeg, a gyerekem egészsége, hogy biztonságban meg tudjon születni. 6 nap múlva beindult spontán a szülés, meconiumos volt a magzatvíz, a babának a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór... Ha hüvelyi úton próbálom megszülni, vagy oxigén hiánnyal születik, vagy megfojtja a köldökzsinór. És akkor egyes egyedül csak én lettem volna a hibás... Így császárral szültem, van egy gyönyörű és egészséges kislányom, aki holnap lesz 1 éves. A világon a legfontosabb dolog, a gyermek egészsége. Minden más csak utána jön!

Remélem belátod te is, hogy ha a helyzet úgy kívánja, akkor nincs mese, tiltakozás, igenis kell a császár!

Minden jót!

Acsászár nem ördöktől való. Ez egy olyan dolog amit nem akarni szokott az ember hanem bele csöppen. Én több mint 12 órát vajúdtam már a kitolási szakban voltam de a medencémen nem akart átjönni a babám.

Bele se merek gondolni, hogy mi lett volna ha még várakozunk x ideig.

Ezektőlk a nőktől akik így gondolkodnak, hogy eg "darab" hús akkor ennyi erővel ha halálos beteg leszel és csak a műtét segíthet akkor ne enged megad kezeltetni.

Viszont azt ne felejtsd el, hogy kettőtökről van szó és ha valamelyikőtök életveszélybe kerül az orvosoknak kutya kötelessége megműteni.

Felháborított kedves Kérdező a válaszaid. Neked még bőven kellett volna még egy kis idő, hogy érjél még a gyerek vállaláshoz.

Kedves kérdező, te tipikusan az a nő vagy, akinek nem kellene/kellett volna még gyereket vállalni, mert teljesen éretlen vagy hozzá. Ismerek 16 éves kismamát, aki nálad sokkal nagyobb intelligenciával áll a terhességéhez és a babához, ezerszer érettebb nálad agyilag.

Hihetetlenül ostoba vagy, a férjeddel együtt.

Gondolom ha esetleg a méhszájat fedi a lepényed, akkor is azt fogod mondani, hogy viszlát, nem nem császároztok meg, mert nektek ugrom... AZtán belehalsz a vérveszteségbe a babáddal együtt. Csak gratulálni tudok az igazán éles elmédhez.

"A férjem szeretné a gyereket, persze hogy szeretné nem neki kell hónapokig egy megváltozott és állandóan alakuló állapothoz alkalmazkdoni, vajúdni majd megszülni."

Ezzel a mondattal mindent elárultál.Te nem is akarod ezt a babát.Akkor miért estél teherbe?

Nem minősítelek,mert kitiltanának.Ahogy a császárról beszélsz már ne is haragudj...

Sajnálom a babát aki majd melletted fog felnőni.

Annyit tudok mondani:-Minek az ilyennek gyerek?!