Hogyan tudom elkerülni a császármetszést?
Rohadtul félek, hogy császárral kell világra hozzam a gyerekemet...
Azt hiszem nem élném túl sem a procedúrát, sem a megaláztatást, és nálunk a kórházban iszonyúan, kiugróan magas az ilyen "szülések" száma.
Tippeket kérnék arra vonatkozóan, hogyan kerüljem el, mire figyeljek. Mert ha nekem azt találja mondani egy orvos is hogy császár, nekimegyek én nem vagyok együttműködő és nem fogok nekik ott feküdni lekötözve mint valami darab hús, amit szétvagdosnak.
Olvastam hogy számít a magasság de hogy miért nem tudom. 155 cm/52 kg vagyok.
Segítsetek!
Ismersz minden orvost? Csak mert felnőtt embertől a "gyűlölöm őket" elég komoly kijelentés, gondolom megvan az alapja. Vagyis ismered a világ összes orvosát, és okkal utálod őket, igaz?
Ha meg nem, akkor ne tegyél ilyen kijelentéseket. Ha megmenti valamelyik a babád, vagy a te életedet, akkor nyilván nem fogod utálni, mert ha mégis, akkor alapvető problémák vannak a buksidban.
Ahogy írták neked többen, a császár egyrészt nem szabad választási lehetőség, ha kell, akkor kell, mert életet/életeket menthet, másrészt egyáltalán nem vágóhídra hajaz, hiszen a császármetszéssel is GYERMEK születik, nem húsfeldolgozás zajlik. Azért megnézném, ahogy közli az orvos, hogy a babád életének megmentése érdekében szükséges a császármetszés, mire te nekimész - és nem is tudom... megvered????
Gondolkozz már!!! Igazi hisztérika vagy, kicsit le kellene higgadnod. Mindenki érdekében remélem, hogy csak a hormonok okozzák.
Hogy kerülheted el?
Néhány jó tanács: első körben fejezd be a parázást a császártól. Ha ennyire rákoncentrálsz, ezt fogod bevonzani. Koncentrálj arra, hogy gyors, könnyű, természetes szülésed lesz, gátvédelemmel. Pozitívan érdemes gondolkodni.
Másodsorban nem ártana átállítani magadban néhány dolgot. Ahogy írtam a császármetszés nem húsfeldolgozás a vágóhídon, hanem egy születési mód. Állj hozzá te is így. Hiszen ha kell, akkor kell, nyilván nem célod, hogy esetleg ottmaradjatok mindketten.
Úgyhogy előre a pozitív gondolatokkal, könnyű szülést neked.
3-as vagyok. 156 centi, 50 kiló, alacsony vérnyomással. A 35. hétig nem volt semmi gond a terhességemmel, utána májproblémáim lettek, emiatt kellett sajnos a gyerekem kilakoltatni, pedig még maradt volna - csak akkor én krepálok be. Ezt nem ijesztegetésből írtam, de íme egy példa, aminél semmit nem tehettem volna az ellen, hogy császárom legyen, hiába is akaratoskodom. Nem éreztem megalázónak, hogy megmentik az életünk.
A csípő méretnél egyébként a belső méret (amit csak az orvos lát) számít - a baba méretéhez viszonyítva. Tehát ha alacsonyabb vagy, talán nagyobb rá az esélyed, de nem feltétlen. Anyósom pl. magas, nagydarab, asszonyos típus, mégis eleve császárra készült, mert már fiatalon az első nőgyógyászati vizsgálaton ezzel "bíztatták" (és úgy is lett - 2x is).
Amit még ötletként "tehetsz", hogy jó kondiban leszel. Ez szüléskor és utána is jól jön - csak nem szabad pont terhesség alatt nekilátni az edzésnek. Aztán ihatsz lazító málnalevél teát a 36. héttől, és próbálkozhatsz szülést könnyítő homeós bogyókkal is. Ezeknek elég nagy szakirodalma van már a neten.
Ha előre tudom, hogy császár lesz, mindent elkövetek, hogy teherbe ne essek, nem szeretem ha beleszólnak a dolgaimba.
A férjem szeretné a gyereket, persze hogy szeretné nem neki kell hónapokig egy megváltozott és állandóan alakuló állapothoz alkalmazkdoni, vajúdni majd megszülni.
Ő kimondottan császárt akar hogy ne táguljak ki annyira. Csak egy férfi lehet ilyen hülye.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!