Rettegek a császártól! Hogyan tegyem magam túl rajta?!

Köszönöm, aranyosak vagytok! :) HPV vírusom van (amiről tudtam ugyan), de szemölcsöt találtak a méhszájamon, ezért nem szülhetem a fiam. Sajna 9 hónap alatt senki nem nézett, ennek tünete sincs, nem lehet érezni, csak az amnioscopián derült ki. :( Próbálok megbarátkozni a gondolattal, akikkel beszéltem mindenki biztatott, hogy ők újra császárral szeretnének szülni, ha választani lehet. Nagyon vegyes érzéseim vannak. Egyik pillanatban úgy érzem menni fog, aztán újra belémhasít a rettegés... Megpróbálok arra koncentrálni, hogy a végeredmény a lényeg és holnap ilyenkor már a babám velem lehet. Mikor az első fiam szültem kisebb komplikációk voltak, teljesen szétszakadtam, műteni is kellett utána, így első este nem lehetett velem, de utána éjjel-nappal. A kórházban akkor is 1 hetet töltöttem, mert a baba besárgult, én meg transzfúziót kaptam, iszonyat fájt a gátsebem, még 2 hét után is húztam a lábam, nem tudtam ülni, szóval az sem volt egy egyszerű. Csak akkor ugye nem várt itthon másik lurkó. A babát most is meg fogom kapni, azt már megérdeklődtem, hogy császárosoknál is éjjel-nappal velük lehet. Remélem a szoptatással sem lesz gond, mert már folyik a tejem a mellemből. A férjem is biztat, ott lesz velem.

Köszönöm nektek még egyszer a válaszokat, bízom benne, hogy nem lesz semmi gond.

Boldog babázást kívánok akinek már megszületett, aki meg még előtte áll, annak pedig boldog babavárást!!! :)

Köszi az érdeklődést. :)

Ma jöttünk haza a kórházból. Egy rémálom vált valóra és még mindig érzékenyen érint a téma... :S Reggel 6-ra kellett menni, megkaptam a beöntést, infúziót és vártunk, vártunk, vártunk... Azt mondták kb. 10 körül műtenek. Ott feküdtem ugye étlen-szomjan, teljes letargiában, a férjem is egyre ingerültebb lett. Mivel én nem voltam sürgős eset, így előttem még műtöttek másokat. Majdnem 14 óra volt mire bevittek a műtőbe, még akkor is elsírtam magam. 14:10-kor született meg a kisfiam, szerencsére teljesen egészségesen. Másnap már tudtam szoptatni, azóta szinte mintababa, eszik-alszik. A hasam első két nap iszonyatosan fájt, anyukám hozott haskötőt, az mondjuk sokat segített. Viszont tegnap óta elkezdődött a fejfájás és meg tudnék halni... :( Nem tudom mikor lesz jobb, de csak feküdni tudok, iszom a napi 4 liter folyadékot, többet nem bírok, de ha felállok, szét akar robbanni a fejem. Mire hazaértünk, már annyira fájt, hogy itthon csak leestem az ágyra és zokogtam a fájdalomtól. Azóta is fekszek. Biztos mindenki másképp reagál a fájdalomra, de én inkább szülnék még 10-szer spontán, mint még egyszer császárral!!! Pedig az sem volt egyszerű, sokáig tartott a felépülés, de legalább lábra tudtam állni. Most meg csak fekszem és arra nem vagyok képes, hogy a nagyobbik gyermekemmel játsszak, pedig annyira hiányzott. :'(