Jogos vagy irreális elvárás?

3.császárom lesz 2 hét mulva. mindent megcsinálok,bár már nagyon nehéz,főleg a hajolgatás. de igyekszem.viszont úgy érzem már irreális elvárásokat támaszt a férjem: mindent ugyanúgy csináljak meg. reggel kísérjem őket oviba,délután menjek vele,mert h épp elég lesz neki akkor egyedül ezt csinálni ha megszültem. és minden legyen rendben amig kórházban vagyok,mert ő egyedül lesz a 2 ovissal 5 napig. és reméli h jó gyorsan felépülök és leveszek minden terhet a válláról. én meg folyamatosan stresszele a helyett h pihennék, h megfeleljek,pedig-szép vagy nem szép dolog-legszívesebben olvasgatnék,pihengetnék naphosszat,nem pedig kádat súrolnék,szekrényt súrolnék,ablakot pucolnék stb. mosógépbe alig bírok behajolni,mosogatógép dettó,de muszáj ugye.

anyósomtól se hallok más h jaj szegény fiacskája,milyen nehéz lesz NEKI,és ő majd mindenben segít NEKI amig kórházban leszek.

anyámon kívül senki sem gondol arra h nekem milyen nehéz lesz h 3.x-ra is felvágnak,és nekem nem lesz választásom,felkeltenek,hozzák a picit és ha bírom ha nem el kell látnom. persze én vállaltam,de akkor is.

és még ez a plusz is h hamar szedjem ám össze magam!!

lehet h már túl durci vagyok így a végén,de valahogy most nagyon elegem van..:(