Szülésre hogyan készültök testileg és lelkileg?

Nem lehet rá felkészülni,ne aggódj,túl leszel rajta!

Nekem is nulla a fájdalomküszöböm,és ettől féltem a legjobban,a szülés alatt semmilyen fájdalomcsillapítót nem kaptam,10 óra alatt lett meg a kisfiam!

Folyamatosan elmélkedj róla. Én is alacsony fájdalomküszöbbel rendelkezem, minden nap elképzeltem a szülést, és mondogattam, képes leszel rá. Ott, akkor, mikor jött a fájás, magam elé képzeltem ahogy tágulok bent, hogy közelebb kerüljek a kicsi csodámhoz. Azt mondták, nagyon jól birtam, meg hogy biztos nem is fájt, mert nem látták rajtam. Pedig fájt bizony, de tudtam uralkodni magamon, irányítottam a fájdalmat. Most várom a másodikat, a 4. hónapban vagyok, de minden este elképzelem, ahogy kezdődik, ahogy végigcsinálom újra, a férjemmel megint... (aki azt mondja, ez könnyebb lesz) ahogy rám teszik, és szoptatok megint :)

Menni fog, ne félj, csak ne ijedj meg, urald a tested, képzeld el mindig, mi történik épp.- és ha lehet, állva vajúdj, sokkal jobb.

Felkészülni a szülésre nem nagyon lehet, de a gyermekre még kevésbé. Úgyhogy ne aggódj, túl leszel rajta, ahogy a szülésznőm mondta: bent még nem maradt baba :o)

Én ahhoz tudnám hasonlítani (inkább a lelki részét), mint mikor érettségiztünk vagy államvizsgáztunk: előtte úgy gondoljuk, hogy huhh, csak ezen legyünk túl, mások hogy csinálták ezt meg, utána pedig úgy emlékszünk vissza, hogy ezért kellett ennyire parázni?

Az első szülésem előtt én jártam szülésfelkészítőre, abból csak a légzéstechnikák elsajátítása volt hasznos, a többi infót igazából bárhonnan beszerzi már az ember lánya.

Szüléskor ezekre a légzésekre próbáltam koncentrálni, és hogy miért jó így lélegezni, hogy - állítólag - fájdalomcsillapító hatása van, ha ellazítod az izmaidat és nem görcsölsz, hogy jaj de fáj. (persze ez az idő előrehaladtával egyre nehezebb, a végén meg be sem tartható, de azért próbáltam)

Befelé fordultam, megpróbáltam megérteni a testem és a babám, és alig vártam már, hogy a kezembe tarthassam a fiam.

A második szülésemnél semmi ilyenre nem jártam, nem is olvasgattam, pedig tudtam, hogy tuti nem lesz ugyanolyan, hisz a terhesség sem ugyanolyan. De itt is a légzés csodát tett és az önuralom. A szülésznő és a doki nem győzött dícsérni, hogy milyen profin csinálom, pedig semmi extrát nem tettem.

Én nem tudom, hogy nekem milyen a fájdalomküszöböm, nem tudom, hogy másnak mennyire fáj, vagy kevésbé fáj, csak a két szülésemet tudom összehasonlítani: fájás ügyileg hasonló volt, kitolásnál más volt, fájt, fájt, dehát ez van.

Könnyű szülést és sok boldogságot kívánok a babához!