Miért mondják sokan, hogy az ˝úrinők˝ szülnek császárral? Hogy az nem olyan rossz mint a rendes szülés?

Én normál úton szültem az elsőt, remélem a másodikat is így fogom.

Én rettegek a császártól, főleg, hogy már egy nem császárt átéltem...

Sokan hiszik, hogy az kevesebb fájdalom, de szerintem sokkal több, és sokkal nehezebben gyógyul...

De kinek a pap, kinek a papné...

Szerintem ez a közhely régebbről ered, amikor szinte tényleg csak az szült császárral, akinek vagy protekciója vagy pénze volt. Akkoriban a komplikált szüléseket is megpróbáltk levezetni, ma viszont írány a műtő.

Az én kisfiam is császárral született, én sme tágultam, nem voltak fájásaim, 2 hetes túlhordásom volt, nagy volt a baba, és ráadásul faros is. Velem nem sokat vacakoltak, vajúdás nélkül toltak a műtőbe. Pár hétig iszonyú kemény, de aztán szinte napról-napra egyre jobb.

És ha megkérdezik, hogy a következő babát hogy szeretném szülni, megint a császárt választanám én is. (járt utat....)

Az utolsó válaszoló tapintott rá a mondás eredetére. Ez az első császáros évtizedekből származik, amikor csak a gazdagabbak és befolyásosabbak rendelkeztek "háziorvossal", aki szülésnél jelen volt és ha értett hozzá, akkor ki tudta venni császárral a babát.

Akinek nem volt orvosa az otthon szült, jobb esetben bábaasszonnyal.

Nem tudom, hogy jobb, vagy rosszabb-e, min t a rendes szülés. Nekem csak egy hüvelyi szülésem volt. Fájt nagyon, de csak három órát vajúdtam, nem volt komplikáció, könnyen kint volt a baba gátmetszés nélkül. Én annyit tudok, hogy ez így nekem jó volt, mert semmilyen utógondozásra nem volt szükségem és még felépülési idő sem volt, mert szülés után egy órával már a saját lábamon közlekedtem, nem fájt semmi. Én csak annyit tudok, hogy nekem megfelelne még egy ilyen szülés, úgyhogy ha össze kell hasonlítani, akkor én a császártól tartok jobban. De ha szükség van rá, mert a baba, vagy én veszélybe kerülünk, akkor nem fogok ellenkezni, abból is fel lehet épülni.