Elmesélnéd a szülésedet? Milyen volt szubjektív szempontból megélni?

nekem elég borzasztó volt. kb este 10kor kezdtem rosszul lenni, hasmenés, hányinger, néha egy egy fájás. éjfélre már rendszereződtek a fájások, de még mindig ritkák voltak. egész éjjel a budin ültem... éjszaka elment a nyákdugó is. hajnalban bementem a kórházba, ahol épp szülést vezetett le a dokim. megvizsgált, azt mondta, ebből estére se lesz szülés és lelépett. a kórházban vajúdó nem volt, csak szülőágy én pedig amíg tudtam mászkáltam. véres hálóingben, mint akit elvertek.. azok között, akik rendelésre jöttek napközben. mikor már nem bírtam mászkálni, akkor lefeküdtem az ágyra. nem tágultam. burkot repesztettek, utána azt hittem meghalok, olyan fájásaim voltak, megrepedt a medencecsontom is. 2,5 ujjal már tolófájásaim voltak, akkor öltözködött a doki, mert tökre ráért. kb 4 nyomásra lett meg a gyerek, de félúton beakadt, a doki rátédelt a hasamra, hogy kiszedje. mikor kijött nem sírt, tökre megijedtem. a 3 vágásomat kb 8 öltéssel varrták össze 3 szuri mellett is éreztem minden öltést. az első mondatom volt, hogy többet nem szülök. na most vagyok 33 hetes terhes :DDD és be vagyok szarva előre. viszont mindezek ellenére másnap már mászkáltam a lépcsőn, sőt pár órával szülés után elmentem zuhanyozni (na az hiba volt mondjuk :p), de hamar regenerálódtam.

Bocs , h helyetted válaszolok, előttem író...de azt tudom, h én mindkét terhességem után szédülgettem. Elsőnél jobban, másodiknál kevésbé...dehát azért mégiscsak a szülés (bármilyen könnyűnek is tűnik egyes esetekben) minden energiát kivesz a női szervezetből.

Reggel 8-kor megjelentem EST vizsgálaton, majd közben éreztem, hogy szivárog a magzatvíz! A szülésznő szerint bepisiltem, de mindegy! Szóltam a szülésznőmnek, szóltak a dokimnak, megvizsgált, csinált magzatvíz vizsgálatot, majd fél 12-kor burkot repesztett! Egyből kötöttek az oxitocinra :( 1 körül már 3-4 perces fájásaim voltak, de nem nagyon tágultam, majd 2 körül, már 2 ujjnyira kinyíltam, közben emelték az adagot is! 15:35-kor megszületett a kislányom, 4 tolófájás alatt, de az az utolsó fél-egy óra vajúdás.... nem volt egyszerű! Majd mikor a mellkasomra tették, már semmit nem éreztem! Két nyomásra meglett a méhlepény, és néhány öltés kellett, volt gátmetszésem

túl hamar mentem zuhanyozni, mert zavart a vérszagom. elöntött a fürdőben a vér, mintha felkaszaboltak volna ott vkit, a falba kapaszkodtam, hogy ne ájuljak el. aztán szóltam az egyik szobatársnak, hogy szóljon vkinek, hogy eláztattam a fürdőt, mert én az ágyig alig bírtam elmenni (a fürdő ajtaja az ágyam mellett volt)

Túlhordás miatt már a kórházban voltam, másnap beindultak a fájások maguktól, 5-7 percesek voltak. Ez volt délután 3-kor. Az elején elég tűrhető volt, ááhh mondom mi ez nekem, simán kibirom. Igen ám, pár óra múlva már nem mondtam ezt. 6 óra múlva (este 9kor) megvizsgált a doki, a méhszájam még mindig zárt, azt hittem kiugrok az 5.ről. Azt mondták menjek a szobámba pihenni, köszi. Csak forgolódtam, sírtam a fájdalomtól, a 2 fájás között aludtam kb 2 perceket. Éjjel 2kor (az első fájástól számítva 11 óra múlva) fordultam egyik felemről a másikra, amikor éreztem h elönt valami. Nem ijedtem meg, gondoltam a magzatvíz az. Hát tévedtem, csupa vér voltam. Nagyon megijedtem, én akkor nem tudtam h a vérzés olyankor normális. Felkészültem lelkiekben a császárra, valahol örültem is volna. Megvizsgált újból a doki, bő 2 ujjnyira nyitva vagyok, irány a szülőszoba. Éljen!!! Teltház volt, betettek egy 1 ágyas vajúdóba, ctg-re kötöttek. Fájásnál az ágyat rángattam, közbe pedig elbóbiskoltam. Beöntés-zuhany következett, mikorra végeztünk felszabadult egy szülőszoba, akkorra már 3 ujjnyira voltam nyitva. Reggel fél 8kor azt mondta a szülésznő, h nagyon szépen tágulok, így 1 órán belül baba lesz. Mivel már a kínok kínját is megéltem, szerettem volna túl lenni rajta. 8kor burokrepesztés, fájások még mindig 5-7 percesek. Szülésznő-orvos csóválják a fejüket, ez így nem lesz jó. Kis idő múlva méhszáj eltűnt, fájások még mindig nem erősödtek és sűrűsödtek. 10 óra után (a vajúdás 18. órájában) oxit kaptam. Na attól aztán nem volt probléma a fájásokkal, jöttek folyamatosan. Az oxi bekötése után fél órával megszületett a fiam, ami elég nehézkesen ment, mivel nem volt tolófájásom. Akkor nyomtam amikor az orvos mondta. Ebből kifolyólag még a gátmetszést is éreztem. Csak feküdtem és remegtem mint a kocsonya, az első mondatom: soha többet!!! Igazából még fel sem tudtam fogni h megcsináltam, itt van a törpe, akire eddig vártunk. Ezután 40 perces varrás következett, repedtem kívül-belül, szülésznő szerint nagyon passzos volt a baba fejecskéje :) Az érzéstelenítés ellenére éreztem minden öltést, leginkább a végén, sziszegtem, éreztem ahogy kotorásznak ott. Hát nagyon jól esett... Másfél óra pihi a szülőszobán, aztán kitoltak a szobámba, rettenetesen szédültem. Egy megváltás volt az ágyon feküdni, és mondhatni fura volt h nincsenek fájások :))