Mi történik akkor, ha a szülő nő visszautasít bizonyos beavatkozásokat?

Én komolyan mondom, hogy nem értem, hogy egy tudatlan, a szakmában és szülésben járatlan kismamának/nőnek miért is kellene bármit visszautasítani, amit az orvos vagy a szülésznő mond/javasol. Én a második babámat várom, sem most, sem az elsőnél eszembe nem jutott, hogy a dokim bármilyen javaslatát, utasítását megkérdőjelezzem. Amikor azt mondta, hogy forduljak oldalra és úgy nyomjak vagy amikor közölte, hogy vág mert szükséges, akkor sem szóltam, csináltam szó nélkül, mert NEKEM és a BABÁMNAK akart segíteni. Könyörgöm, ő a szakember, ő tudja, hogy mit csinál, a szülésznővel együtt. És egyik javaslatát/utasítását sem bántam meg!

Szerintem, aki szülés közben elkezd kekeckedni az orvossal, - mert pl. éppen azt a kort éljük, amikor nem divat vágni, inkább divat repedni és utána szenvedni, még ha van is gátvédelem - az felelőtlen, önző ember! És most jöhetnek a lepontozások, de akkor is ez az én véleményem! És nem azért mert birka vagyok, aki nem tud kiállni magáért, hanem azért, mert be kell látnom, hogy ez egy olyan csodás dolog, amihez én nem értek...

Kedves 3. válaszoló! Maximálisan egyetértek Veled!

Kedves előző!

Igazad is van, meg nem is...Nekem pl. az első babánál "csak" bekötötték az oxitocint, annyit mondtak, h ez majd begyorsítja a dolgokat. Én meg fél óra múlva ott vergődtem, annyira fájt....és olyan hamar elértünk a szülésig, hogy az volt a jópofizás, hogy már nem tudnak eda-t adni, hehehehe....:(

Szóval a tudatlanság egyelő akkor azzal, h semmiről sem kell előre tájékoztatni a kismamát és joga sincsen tájékozódni?

2. babámnál már más volt minden, oxit csakis akkor engedtem volna magamra kötni, ha valóban nem tágulok; de hála az égnek nem kellett, sőt úgy vajúdtam vagy 2 órát, h ültem. Csak akkor másik szülésznő volt, aki nem ragaszkodott a "feküdjön má le" dologhoz.

Az orvosok meg....Te még hiszel a mesében, h azért tenyerelnek 5 cm mélyen a hasadba mert segíteni akarnak mindenképp.....?? Ezt a foglalkozást is lehet rendesen meg kontármódra "űzni", mint minden mást!!

Oxitocint nem kaptam egyik babánál se, és azt visszautasítottam volna. Kézzel tágítást szintén, minimális macerákkal úsztam meg a két szülést, háton szülés, na ezt ne úgy képzeld, hogy teljesen vízszintbe vagy... Az ágyat felemelik, és majdnem ülsz az ágy szélén, de még kényelmesen le tudsz picit dölni két fájás között szuszogni. Őszintén qvára nem lett volna még plusz erőm itt ott csimpaszkodni esetleg "köteles" szülőszéken, avagy "kissámlin", na meg a doki szülésznő a gátvédelemhez hogy a pokolba férne hozzá? Ha már a gátmetszés.

Ez is: az elsőnél én könyörögtem ki, mert már nem volt erőm, de a szülésznő rendületlenül gátvédet, én meg már meghalni akartam, a másodiknál az orvosom választás elé állított, vagy csíp egy aprót, mert szerinte a baba berepeszt, vagy repedek ha vmi gond van, és Ő utál stoppolni(persze ez önös érdek, de bevallom én sem repestem volna az örömtől, ha 1órát varrogat, mert gátvédelem ide gátvédelem oda repedek)... olyan matyóhimzést rittyentett, észre se lehetett venni a szülés után.

Ha visszautasítod fejtörést okozol az adott pillanatban, hogy mit és hogyan oldjanak meg.

Mintha magamat hallanám bő 5 évvel ezelőtt. Bőszen oktattam mindenkit, hogy milyen hajdeszar ez a magyar egészségügy, mert gátmetszés vsn, meg nem lehet fejenállva szülni. Most így két szülésen túl, már csak nevetni tudok az akkori önmagamon. Ugyanis rájöttem hogy az a fontos hogy biztonságban, megszülessenek. Tök mindegy milyen a szülőszoba, hipermodern vagy lepukkant, van-e kád, vagy bordásfal, vágnak-e vagy nem.

Az számít hogy a szülésznő és az orvos emberszámba vegyenek, mert ha el tudod engedni magad az segíti a szülést. Ha görcsös vagy, és azon agyalsz mit csesz el a doki, felülbírálod és ragaszkodsz az alternatív elképzeléseidhez, akkor lassítod a szülés folyamatát. Ha különleges elvárásaid vannak, akkor fogadj szülésznőt és beszéld meg vele, mit szeretnél. Persze ez sem biztosíték hogy megúszol mindent. Jelzem azért 99%-ban az oxitocin nem alap. Nekem nem indult be a vajúdás, egyik szülésemnél sem, ezért kaptam. Volt beöntés és gátmetszés is. Egyiket sem tragédiaként fogtam fel, hanem természetes velejárójaként a szülésnek, ami közelebb visz hogy a kezemben tarthassam a kisbabám. Az orvosok nem hentesek. A gátmetszés pedig nem 10centis vágás. Nekem elsőre 3 öltésem volt és 2 centis vágásom, másodjára 1 öltés. Saját lábamon mentem a gyerekágyas osztályra, és simán mozogtam. Nem kell ezen annyit görcsölni, megy majd minden a maga útján, és nagyon jó hogy van ott orvos aki segíthet ha gond van.

Azt sem hiszem hogy kinyomják az emberből a gyereket. Viszont az orvos látja mikor fáradt el a kismama és nem tud hatékonyan nyomni, így rásegít, hogy kibújjon a baba, és ne legyen császár. Két különböző kórházban szültem, és egyik kismamatársam sem panaszkodott, hogy hobbiból könyököltek volna a hasába. Egyetlen kismamának volt ilyen, mert 4,5 kg-os babát szült, és már 18 órája vajúdott, és konkrétan levegőtvenni nem volt ereje, bealudt a tolófájás alatt.

Persze azt is tudom hogy ezt hiába írtam le, mert nekem is hiába magyaráztak annakidején :)

Én előre megbeszéltem az orvosommal, hogy mit nem szeretnék és nagyjából úgy is történt.

De ha szülés közben találom ki, akkor azt nem tudtam volna közölni. Mondjuk én a kitolásnál haza akartam menni. :)

12esnek: te tényleg azt hiszed, hogy azért tenyerel bele az orvos a hasadba, mert kinyomja? Itt egy volt szülész már megadta erre a választ, hogy miért csinálják és köze sincs ehhez a brutális tetthez.

ilyen az, amikor valaki nem ért hozzá, de a vad dolgokat tudja terjeszteni és még el is hiszi, hogy igaza van.

Én szeretnék egyszer egy olyan statisztikát is látni, hogy a a külföldi, gátmetszés nélküli szüléseknél mennyi a repedés és a tartós sérülés aránya. Mert azt valahogy nem híresztelik. Vagy ott minden nő annyira laza, hogy egy sem reped végbélig?