Vállalnátok gyereket az én helyemben? 3 hónapom van eldönteni.

Értem. Ha megbízol benne és ismered, akkor tudnod kell 100%-ig, hogy melletted marad-e, mindig minden körülmények között. Ha csak 1 pici kétely is van benned, akkor várj még a babával, de persze a "papír" sem biztosíték semmire. Minden jót kívánok Nektek!!! És magadra hallgass :)

21/l

Hát egy gyereknél nagyobb kötöttség nem kell...

egyébként szerintem is iszonyú fiatal vagy még és a helyedben várnék még jó pár évet.

Onnantól hogy gyereketek lesz le kell mondanotok jópár dologról vagyis nem olyan lesz mint korábban, onnantól mindig a gyerekről szól majd az élet.

Ami nem baj persze de szerintem ki kell próbálnod mindent előtte mert nem biztos hogy gyerekkel már ugyanarra vállalkozol majd, lehet hogy anyagilag nem fér bele, lehet hogy már nem bírnád vagy ilyesmi.

A párod ha igazán szeret téged akkor nem fog elhagyni emiatt hogy pár évet még várnia kell. Neki nem ketyeg semmiféle órája. Simán lehet apa 35 évesen is, sőt.

Egyébként ez a házasság dolog szerintem se gari semmire, mi se voltunk összeházasodva a párommal amikor az első babánkat vártuk, majd megszületett.

2 év múlva házasodtunk össze akkor is csak mert kellett a lakáshitelhez. Én tőlem nyugodtan élhettünk volna tovább élettársként. Nem ettől fog mellettem maradni.

1. Mi sem voltunk MÉG házasok, amikor jött a baba. Nem tartottuk ettől zabigyereknek, hiszen tudtuk, hogy szeretjük egymást, és nem azért akarunk majd a jövőben összeházasodni, mert házasságból nehezebb kiszállni... Már terhes voltam, amikor összeházasodtunk, pici, polgári esküvőn, pusztán azért, hogy ne kelljen szenvedni az apasági nyilatkozattal. De nem egy papír határozta meg azt, hogy mennyire szándékozunk kitartani a másik mellett.

2. Ne haragudj, de nekem baromi éretlennek tűnsz, és ebből a pár sorból azt sem látom, hogy annyira nagyon vágynál egy gyermekre. Márpedig addig, amíg nincs benned hatalmas, ellenállhatatlan vágy, szerintem nem érdemes belevágni.

3. A szülés fájni fog, most is, meg 2 meg 5 meg 7 év múlva is, onnan fogod tudni, hogy beértél a gyerekre, hogy a fájdalomtól való félelem csak egy homályos kis folt valahol messze, a gyerek iránti vágy meg kb. egy óriási nagy világító gömb az orrod előtt.

4. Minden ilyen kérdéshez leírom azt is, hogy ha idegenekhez kell tanácsért fordulnod ilyen bensőséges, intim ügyben, akkor ne vállalj még babát.

A te helyedben nem! Egy részt elég éretlen vagy még hozzá, másrészt a párod is az! Ráérsz még vele bőven. (Bár, ha nekem ezt mondta volna a párom, tuti, hogy elküldtem volna a búsba.) Elég érdekes a kapcsolatotok így hirtelen, szerintem várjatok még.

Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, mondtam a páromnak, hogy ezt én nem így terveztem anno. Én férjes asszonyként szerettem volna gyermeket szülni... Mondta, hogy és mi ennek az akadálya? Van egy kevés pénz, ha nekem megfelel egy szerényebb esküvő, akkor 3 hónapon belül a felesége leszek. Akkor 3 hónapja voltunk együtt. Mondtam, hogy azért ez nem ilyen egyszerű ám. Ő kitartott emellett. Pár hét múlva elment a baba... Mondtam neki, hogy mostmár nem kell az esküvő, ráérünk. Ő azt mondta, hogy nem érünk rá, mert úgy belejött ebbe az egészbe, hogy ő márpedig elvesz feleségül! Végül lett esküvő, utána 3 hónappal pedig megfogant a kislányunk. Az esküvőnk idején ő 22 éves, én 21 éves voltam... :)Mi megértünk egy gyermek vállalására, mert semmi más nem lebegett a szemem előtt, csak a baba téma. Amíg nem érzed ezt, addig ne vállald őt! Bocsánat az offért!