Miért volt programozott vagy sürgősségi császárod? Hogy élted meg?

Sürgősségi volt, a baba szívhangja 40-re esett, 4-szer a nyakán volt a zsinór.

Hogy éltem meg? Örültem, hogy él a lányom.

Nem semmi amiket írtatok. Főleg akit vakbéllel műtöttek, és rá se b@sztak...

Nálunk úgy indult a dolog, hogy a 37. hétig még csak a gondolat sem merült fel bennem, hogy császárral szülök. Akkor közölte a doki az uh-n, hogy faros lett, és ha így marad akkor császár lesz. Mondta, hogy itt a kh-ban senki nem vezet le faros szülést 1. babánál. Én viszonylag alacsony és vékony vagyok, a baba meg nagy, nem mer senki kockáztatni, mert engem is nagyon ki kéne tekerni, hogy kiférjen a baba, ill félő, hogy neki is baja lesz. Nem vállaltuk a kockázatot, hogy esetleg tolószékből nézem a sérült gyermekünket.

A 38-39 héten fejvégű volt. A 40. és 41. heti uh-n faros. Ez volt hétfőn. Mondta a doki, hogy szerdán reggel császár! Kedd hajnalban elfolyt a magzatvíz, azonnal irány a műtő. Innentől számítva 1 óra és 17 perc múlva felsírt a kislányunk. Örültem, hogy végre kint van, ugyanis belekakilt a vízbe.

Nehezen tudtam feldolgozni, mert én tényleg mindvégig hüvelyi szülésre készültem, de az vigasztalt, hogy így egészséges lányunk születhetett. Ki tudja, lehet ott maradtunk volna, ha nincs a császár...

első baba 2010. április, elfolyt a magzatvíz, nem volt fájás, nem tágultam. Volt zselé, volt oxtocin és semmivel semmi nem történt. Ez reggel volt este 7 után lett császár. Szűk 1 ujjnyira tágultam csak ki.

Most 2. terhesség, progis császár lesz, ha nem gondolja máshogy a fiatal úr... Nagy baba lesz, nem akarja a doki hogy sima szülés legyen, nehogy repedjen valami régi heg.

Első is nagy baba volt.

Hogy éltem meg? Mikor reggeltől körülöttem már mindenki megszült, cserélődtek a kismamák, akkor este már úgy voltam, hogy mindegy hogy hogy, csak én is szeretném már karomban tartani a babámat. Valami legyen már. Legalább vajúdnék vagy valami, vagy vinnének a műtőbe... Tehetetlenség az rossz. Szóval altatásos császár lett, de úgy fogtam fel, hogy végre kint van a drágám és mindegy hogy hogyan, de velünk van....

Ez úgymond sürgősségi császár volt, mert nem volt már magzatvíz sem, de nem ment volna simán az előbb leírtak miatt. A mostani programozott lesz, mert ugye előre kinéznek egy napot majd és bemegyek és bumm meglesz.

A fiam harántfekvésben feküdt, szóval már a 32. héten mondta a doki, hogy császár lesz. Be voltam tojva, meg el voltam keseredve, meggyőződésem volt, hogy NEKEM nem lesz császárom... Na tessék. Aztán a vége felé úgy nézett ki mégis lehet rendes szülés, mert befordult a bébi, akkor már a sima szüléstől paráztam! Pár nappal a vége előtt viszont a doki mondta, hogy igaz, hogy befordult, de egyáltalán nincs beilleszkedve, úgyhogy maradt a császár, pont a kiírt napon kellett mennem műtétre. Kiderült, hogy azért nem akart beilleszkedni, mert lóbébi volt (4700 gramm és 60 cm)... Akkor már örültem, hogy bele se kezdtünk a sima szülésbe, tuti úgyse sikerült volna.

A tesónál eleinte meg akartam próbálni a hüvelyi szülést, de aztán rájöttem, hogy "biztonságosabb" a császár ha már az első is az volt. Úgyhogy megint programozott volt, 4000 grammos lett a lányom (szintén jó nagy), és a doki mondta, hogy amikor felnyitott, olyan vékony volt a heg, hogy a gyerek átlátszott rajta. Szóval lehet, hogy megrepedt volna szüléskor. Szóval a másodiknál is örültem, hogy végül nem próbálkoztam!