Miért volt programozott vagy sürgősségi császárod? Hogy élted meg?

Programozott császárnál lehetséges indok pl, ha ikerterhességről van szó, és a természetes szülés veszélyes lenne, vagy ha úgy fekszik a baba, hogy tutira nem lehetne megszülni, vagy az anyukának pl. valamilyen betegsége van, ami miatt nem szülhet természetes úton (lehet az akár pl. szembetegség is), sürgősséginél pl. indok lehet, ha romlik a baba állapota, leesik hirtelen a szívhangja, és nagyon gyorsan meg kellene emiatt szülni, de az anyuka még nincs eléggé kitágulva, a baba belekakil a magzatvízbe, és még messze lenne a kitolás... millió oka lehet mindkettőnek.

Nekem a végén azért lett császáros a kisfiam, mert 30 órán át vajúdtam, ezalatt össz-vissz 2 ujjnyira tudtam kitágulni. Se a burokrepesztés, se az oxitocyn, se semmilyen egyéb dolog nem segített a tágulásban, végül kisfiam belekakilt a magzatvízbe, úgyhogy a doki a császár mellett döntött. Csináltatott velem próbanyomást, de érezte, hogy nincs is rendesen behelyezkedve a szülőcsatornába. Mikor kiemelték belőlem, akkor derült ki, hogy arccal fölfelé feküdt, elég rossz pózban.

Hogy éltem meg? Hát hogy őszinte legyek, megkönnyebbültem. A végén már olyan fáradt voltam, hogy a másfél perces fájások között bealudtam. Kértem a dokit, hogy szedjék ki belőlem, mert nem tudom megszülni. És hamar felépültem, pedig nagy hasi műtét. Nem éreztem egyetlen percig sem, hogy emiatt ne lennék igazi anya (hiszen ugyanúgy vajúdtam, mint a természetes úton szülő anyukák). Imádom, szeretem, a kis szerelmem, és a legcsodásabb dolog a világon anyukának lenni! :)

Az első szülésem sürgősségi császár volt, a 2. programozott.

Első: már 41+6 hetes terhes voltam, nagy, faros babával. Vártuk a szülés beindulását, és pár fájás után vittek volna a műtőbe. De nekem még egy kóbor jóslóm sem volt, de nst-n a fiam szívhangja leesett, ezért azonnal toltak a műtőbe. Még telefonálni sem engedtek, apa nem is tudta, hogy hamarosan megszületik a baba.

második: a fiam után volt egy vetélésem, a missed ab során kilyukadt a méhem amit össze kellett varrni. Ez a heg pont keresztben van a császár vágásra. Alapból úgy indult a terhességem, hogy a 38. héten császár lesz, nehogy a fájások hatására szétváljon a keresztben varrt méhem.

Hogy éltem meg? Könnyen. Mindig az volt előttem, hogy teljesen mindegy mi lesz, csak a gyerekeknek ne legyen baja. Van 2 egészséges, gyönyörű gyerekem, a többi nem érdekel! Hogy össze-vissza vagyok vágva engem és az apjukat nem zavarja, másnak pedig nem mutogatom.

Sürgősségim volt!

37+5 naposan berendelt a dokim fájásmérésre, mert reggel hívtam,hogy már jó ideje nem mozog a babám, de szívhangfigyelővel meghallgattuk és normál szívhangja van.

Az NST-n is látták,hogy jó a szívhang, de nem mozog.

Altatásban császároztak. Kiderült,hogy többször magára tekerte a k.zsinórt.

Szerencsére így megúsztuk!

14 hetes várandósan eldurrant a vakbelem (nagyon nagyot végtak rajtam), a műtét után megmondták, hogy ha sikerül is gond nélkül kihordanom, akkor is program csaszis leszek a 38 hét környékén, mert nem szabad megkockáztatni, hogy a vajúdás során a méhtevékenység miatt megnyíljanak a belső varratok.

Épp ezért nagyon megijedtem, amikor 36+1 naposan megindult a szülés, a kh-ba érve tájékoztattam a szülésznőt az előzményekről, mutattam a kiskönyvbe beírva stb, de mivel teltház volt és a műtők is foglaltak voltak, mondta, hogy üljek be addig a vajúdóba majd jönnek értem és akkor műtét... hát szépen otthagytak, kaárki arra jött szóltam hogy valaki segítsen, kb sz/rtak rám( én meg rettegtem), aztán nagy nehezen kerítettem egy másik köpenyest, de addigra már erős tolóim voltak, át se tudtam szállni a szülőágyra, már meg is volt a baba első nyomásra. Konkrétan a kanapén szültem a vajúdóban, mindenféle vizsgálat és kontroll nélkül, egy véletlenül betévedt csecsemősnővérrel aki pont elkapta a babát. Se orvos, se szülésznő egyszer nem látott a felvételt követően. Aztán megkerült a szülésznő, annyit nyilatkozott, hogy ja, hát nem gondolta volna hogy ilyen gyorsan meglesz, ez rekordszülés első babánál- kösz szépen. felőle akár rekord halál is lehetett volna, mert ha nem tartanak ki a varratok, akkor ott vérzek el helyben és ki tudja mi lett volna a babával.

A férjem mikor mindezt megtudta, pert akart indítani. Én úgy voltam vele, hogy valami isteni szerencse folytán megúsztuk, mostmár mindegy, csak legyek otthon a kicsivel és többet a tájára se megyek ennek a kh-nak...

Mégis lett folyománya, mert ugyanitt műtöttek anno vakbéllel és a sebészek emlékeztek rám, feljöttek megnézni a babát és elmeséltem a dolgokat. Ezután ők belső vizsgálatot indítottak és az érintett szülésznő felmondott, illetve több akkor ügyeletes megrovásban részesült.

Első baba: Elég nagy babának nézett ki az uh alapján, a doki azt mondta, hogy megszüljük nincs császár. Én meg vakon bíztam benne, hiszen első baba volt, persze, hogy szülünk. Benn nem maradhat. Október 18-ra voltam kiírva, 14-én voltam Nst-n és a dokinak nem tetszett a szívhang és nem is magyon mozogtt. Elküldött sétálni, aztán vissza. Azt mondta, hogy vagy befekszem vagy mindennap bejárok szívhangra. Befekükdtem, mivel a kórház 50 km-ra volt. Egész nap tengi-lengi, kijártam sétálni, kajálni. Annyi volt a teendőm, hogy napi 3-szor nst. Minden rendben. 22-ére mondta a doki, hogy szülünk...índítjuk. Mindenki csupa izgalom, hogy meg lesz a baba. Át is költöztünk a szülőszobára, kezdtük oxitocinnal...de semmi. Egy fájásom sem volt, akkor vissza a szobába. Vártunk...26-án reggel kaptam méhszájérlelőt, 27-én jött reggel a doki...könyörgött, hogy mondjam azt, hogy legalább 1 fájásom volt. Nem volt...jóslóm se. Császár..

Második baba: másik doki...kb. 3-szor megkérdezte, megpróbáljuk természetesen...mondtam, hogy nem. Nem erőlködött, császár.

Harmadik baba: előzmények miatt császár.

Hogyan éltem meg: Jól..valahol én döntöttem el ezt, agyban. Mikor az első babámmal kórházban voltam, nst-ra várva, akkor láttam egy esetet...örökre bennem marad: Anyuka ikrekkel terhes, az első fiát külföldön szülte nagyon nehezen, komplikációkkal. Mikor hazajött és terhes lett, keresett dokit, de olyat aki megcsászározza szó nélkül. Talált is, megbeszélték, hogy megcsászározza. Eljött az idő..nincs császár, megszüljük. Ott ültem kinn, szegény jött wv-re és könyörgött, hogy valaki segítsen..aztán a kb. 1 órával később már csak azt hallom...hívjatok altatóorvost, hozzatok vért...stb. Ez volt az a pillanat, mikor megsimogattam a pocakom, és csak ennyit mondtam: " Marcell, maradj benn, majd a doktorbácsi kivesz" Így is lett.

Lehet, hogy ha ezt nem élem meg, akkor a másodikat megpróbálom természetes úton, de inkább a biztosra mentem. A férjem próbálta rábeszélni a dokinál, hogy próbáljuk meg, de a dokim leállította, ha nem, akkor nem. Ne erőltessük! Lehet, hogy nem tudja megmondani, hogy miért nem, de belül biztos van oka, hogy így tiltakozom.

13:48!

Olyan jó volt olvasni a soraidat. Igen, ez az, hogy agyilag kell elfogadni h a császáros szülés nem valami gügyébb dolog, mint a "normál"! A baba egészsége az első, teljesen mindegy hogy születik!