Én semmit nem éreztem egyáltalán azon kívül, hogy izgultam az első percekben.
2009. jún. 26. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
2/12 anonim válasza:
Velem nagyon kedvesek voltak,sokat beszélgettünk,nevettünk.A beteghordó fiú még táncolt is nekem.És amikor megmutatták várva várt babámat,Ő volt a legszebb karácsonyi ajándékom!!!
Csak jó emlékem van.
2009. jún. 26. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
3/12 A kérdező kommentje:
Akkor az nem normális, hogy én éreztem?
Nem éles, nyílóla fájdalom volt, de keményen össze kellett szorítani a fogam és lihegve lélegeztem.
Legközelebb más gyógyszert kérek.
2009. jún. 26. 20:58
4/12 anonim válasza:
Én fájdalmat abszolút nem éreztem.Szóltál,hogy fájdalmaid vannak?
Második vagyok
2009. jún. 26. 21:04
Hasznos számodra ez a válasz?
5/12 anonim válasza:
Fájdalmat én sem éreztem, csak olyan volt, mintha húznák-vonnák a hasamat, de az nem fájt.
2009. jún. 26. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
6/12 anonim válasza:
Én sírtam,reszkedtem,remegtem és ideges voltam,izgultam,de nem a műtét miatt,hanem,mert azt mondták pici a baba,kicsivel 2 kiló feletti lett.Egyébként én is éreztem,enyhén,tompán mintha "megrángatták" volna belül mindenemet,nem mondanám rá,hogy fájdalom,de éreztem.Mikor viszont felsírt a babám,kicsit megkönnyebültem és a sírás örömsírás lett.
2009. jún. 26. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
7/12 anonim válasza:
Én reszkettem és a pulzusom tuti 2millió volt. Az érzéstelenitő beadása után spriccolt a doki hideg vizzel, hogy mikor érzem, hogy már melegedne? Végig jéghidegnek éreztem, pedig már zsibbadtam százzal:)))
A műtét közben hozzám is beszéltek, kérdeztek, válaszoltam, aztán szóltak, hogy most pici lökést fogok érezni, ekkor emelték ki a lányomat, aki 3,45 kg-val és 52 cm-rel született
2009. jún. 26. 21:24
Hasznos számodra ez a válasz?
8/12 anonim válasza:
Én a műtős ágy alján találtam valamit és azt szorítottam ezerrel. A másik kezemmel pedig a férjem kezét. Én is arra vártam, hogy fejezzék már be, mert olyan kellemetlen furi érzés volt. Nem fájt, csak voltam már kellemesebb szituban is! :)
+++
2009. jún. 26. 23:06
Hasznos számodra ez a válasz?
9/12 anonim válasza:
Én végig sírtam a műtétet. A kisfiam életért aggódtam, ezért nem volt időm másra gondolni. Leállt a szívhangja, ezért volt azonnali császárom. A vérnyomásom 160/120, pulzus 110 volt. Tiszta ideg voltam. Amikor kivették és felsírt, a főorvos mondta, hogy most már minden oké, gyönyörű, egészséges, hatalmas baba, akkor meg azért sírtam.
2009. jún. 27. 11:13
Hasznos számodra ez a válasz?
10/12 anonim válasza:
Én nagyon féltem a spinális érzéstelenitötől.Remegett minden tagom,szerintem enyhe sokkot is kaptam.Kicsit sirtam,majd az idegtől leesett a vérnyomásom.Az nagyon rossz érzés volt,de hamar kompenzálták.Rángatást én is éreztem közben,de nem fájt.Elmondhatatlan érzés amikor felsirt a baba a vékonyka kis hangjával,én a paravántol semmit nem láttam ujra sirtam,de akkor már az örömtől.Ami még maradando marad nekem,műtét után az első felkelés.Álmomban sem gondoltam volna,hogy ez olyan kegyetlen lesz.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: