Amikor először szültetek, és nem tudtátok hogy mi vár rátok, nem pánikoltatok be mikor elkezdődött a szülés?

Én nem pánikoltam be, mikor már a szülőszobán voltam, pedig írtóra fájt. Csak akkor amikor 2szer is ordenáré üvöltéseket hallottam a másik szülőszobákból (már bocsánat), és mivel kevesebb mint másfél évvel a szülés előtt császárral született az első, na akkor bepánikoltam, hogy na ezt inkább mégsem, inkább akkor legyen császár megint (ami amúgy 100%-ig pozitív volt és gyorsan gyógyultam). De a dokim megnyugtatott és végül minden rendben ment és csodás élményként emlékszem vissza erre is. Ha lesz harmadik, remélem term. úton születik.

Nekem éjfélkor kezdődtek a fájások, de még nem tudtam, hogy jóslók-e, vagy már tényleg szülés lesz belőle. Elmentem tusolni, közben rámtört a pánik, hogy még nem állok erre készen. Jól kibőgtem magam a zuhany alatt, aztán valami hihetetlen nyugalom szállt meg. :-) Férjemet hagytam aludni hajnali 4-ig, addig összepakoltam, amit még kellett, szendvicst készítettem páromnak, borotválkoztam, hajat mostam, így utólag fura, de még el is mosogattam, stb., és közben mértem a fájásokat. Amikor már 5 percesek voltak, indultunk a kórházba. Sajnos még estig lassan tágultam, fél 7-kor született meg a kislányunk. Szerintem normális, ha pánikba esel, a lényeg, hogy próbálj meg túllépni rajta, hiszen végre elérkezik az a pillanat, amire 9 hónapja vártál, még akkor is, ha hirtelen félelmetesnek is tűnik, valójában azért mégiscsak maga a csoda :-)

Elso vagyok...en is biztam benne, hogy hamar fog menni. Nekem nem ugy sikerult. De szerintem az en esetem elegge szelsoseges. Kisfiam karpotol mindenert.

Én meg voltam arról győződve hogy szépen otthon kivajúdom magam, amár meg is beszéltem a családdal, hogy ne idegesítsenek azzal (ha otthon vannak), hogy menjünk a kórházba, majd a ugy látom hogy menni kell, akkor megyünk. Ehhez képest este 11 kor arra ébredtem h elfolyt a vízem, ezzel ugye azonnal kórház. Ott azt mondták hogy ebből nem lesz egyhamar ygerek, jó ha holnap ebédre. Felkészültem h itt fogok szenvedni, ehhez képest gyorsan ment. Amikor elfolyt a víz, azon tanakodtunk h esetleg mi van ha csak vizelet (aznapra voltam kiírva, ugyhogy nem is tudom mit gondoltam), egy picit megijedtem, de nyugodt maradtam, mert a férjem amugy is pánikolos. Még sose volt olyan hosszú az út, amíg beértünk a kórházba. Szerencsére mindne oké volt, nagyon-nagyon könnyű szülés, sé másnap dél helyett, hajnali 5-kor megszületett a baba.

első szülésnél nem pánikoltam,mert nem tudtam mi vár rám,másodiknál már tudtam mi lesz/mi lehet, ezért pánikoltam :O)

Érdekes mód nem pánikoltam mikor elfojt a magzatvíz (pedig elég parapiri voltam), az Apuka viszont annál jobban :D!