Amikor először szültetek, és nem tudtátok hogy mi vár rátok, nem pánikoltatok be mikor elkezdődött a szülés?

En panik beteg vagyok. Terhessegem alatt volt is egy rohamom a sok szorongastol ami nem a szules miatt volt, hanem inkabb hogy mibol fogunk megelni....?

Mikor eljott az ideje, en nyugis voltam. Nekem nagyon sokaig tartott a vajudas es csaszar lett a vege. Megkonnyebbules volt a muto latvanya pedig rettegek az ilyesmitol. Megprobaltam termeszetesen mondvan az en Draga Nagymamam 5 gyereket szult...

Ha babat varsz, ne hagyd hogy elragadjanak masok horror sztorijai. En nem hagytam, hogy masok hulyesege utat torjon a gondolataimba! Pedig hidd el nekem tenyleg horror volt - utolag sokan mondtak a korhazat is perelhetnem mert 2x hazakuldtek vajudni eloszor 5 percesekkel utana 2-3 percesekkel mondvan nem tagulok. A kisfiam szive tobbszor megallt inkabb levettek a monitor hangjat....a ferjem az orulet szelen volt en meg totalkaros a 44 oras "kikepzes" alatt. De ujra csinalnam!!!!!A kisfiam egeszseges es en is hamar gyogyultam. Mert akartam!

Nekem fogalmam sem volt mi zajlik egy szülésnél.Naivan azt hittem,hogy egy nap majd elfolyik a magzatvizem,és utána órák múlva megszülők.Legjobban azon aggódtam,hogy a magzatvíz ne az új matracomra menjen,vagy ne akkor amikor moziban vagyok..

Ám egy nap mentem a szokásos vizsgálatra(mert 3 hete már túl hordtam,és az orvosom behívott,hogy megvizsgáljon) A kórházban rám jött a hasmenés.Amíg a dokimra vártam csak ötször mentem ki wc-re mert ment a hasam.Amikor végre bejutottam a dokihoz,megvizsgált,és ennyit mondott.Anyuka!Látom a baba fejét.Maga éppen szül.

Fel sem tűnt,hogy elment a magzatvizem,vagy szülők.10 perccel később már a karomban tartottam a fiamat.Így időm sem volt pánikolni,megijedni

Én magam is meglepődtem, milyen nyugodt maradtam. Éjjel 2-kor ébredtem, 15 perces fájásokra. Szépen bepakoltam a táskámba, amit még kellett, és elmentem zuhanyozni, a férjemet csak reggel keltettem fel, mondván, hadd pihenje ki magát, úgyis sok dolga lesz hamarosan :)

Én fontosnak tartom a pozitív gondolkodást, de emellett sok barátnőmmel, ismerősömmel beszélgettem a szüléssel kapcsolatos tapasztalataikról, és sokat olvastam a témáról. Így felkészültnek éreztem magam, talán ezért is voltam nyugis. Aztán sajna a szülés nem ment olyan könnyen, de nem paráztam, igyekeztem helytállni még akkor is, amikor majd megőrültem a fájdalomtól.

Nekem az is sokat jelentett, hogy apás szülés volt, és tudtam, hogy a férjem odafigyel rám akkor is, amikor magamon kívül vagyok...

Én nagyon féltem, az ember az ismeretlentől eleve fél.

Amikor beértünk a kórházba és a mellettem lévő 2 szobából meghallottam a kiszűrődő hangokat, teljesen bepánikoltam. Szörnyű hörgések, visítások, üvöltések voltak.

Bevallom elkezdtem sírni és mondtam a férjemnek, hogy vigyen haza, nem akarok még szülni. De nem engedtek már haza, pedig még az akkori 5 perces fájásaim is leálltak egy fél órára.

Aztán jött a szülésznő és az orvosom és megnyugtattak. Én eleve EDÁval akartam szülni és mondták, hogy ne aggódjak én nem fogok ilyen hangokat kiadni, akik mellettem szülnek, nem kértek semmi fájdalomcsillapítót. Ez megnyugtatott és utána újra beindult a vajúdás.

Késöbb EDÁt is kaptam és tényleg nem üvöltöztem, nem volt annyira rossz, csak a legvége.