Akin altatásban végezték a császármetszést, megirna nekem mindent a befektetéstől a hazamenetelig?

Az én szülésem természetesen indult, de epileptiform rohamok miatt sürgősségi császár lett belőle és 36 órát az intenzíven voltam tök feleslegesen, szerencsére. De simán 4 nap után hazamehettünk volna, csak mivel a gyerekemre ráeresztették a huzatot, kötőhártyagyulladást kapott, így 4 napot ráhúztunk, amíg az antibiotikumos kezels tartott.

Kaptam dréncsövet, amit 2 nap után kivettek (nem kap mindenki), megkatétereztek, amíg az intenzíven voltam, de nem fájt, amikor kivették.

Szóval az én véleményem szerint nem nagyon volt különbség a sima és császáros anyukák között ellátásban.

Bármennyit mozoghattam, annyi gondom volt igazából, hogy nem tudtam sokáig állni, menni, de ha ültem, feküdtem, akkor egyáltalán nem fájt.

Mivel engem az intenzívre tettek, így a gyerekem (aki 40 hétre, 53 cm-rel és 4300 g-mal született) a koraszülött osztályra került :) és utána már nem raktak minket össze, de egyébként ha kéred, akkor lehetsz együtt a babáddal, de azt nem javaslom, hogy éjjel is Veled legyen, kell, hogy pihenj az éjjel.

Kb. a 3. napon indult be a tejem és az 5. napon már teljes mértékben elég volt a tejem. 7 hónapig kizárólag anyatejes volt és 26 hónapig szoptattam.

Nekem programozott császárom volt altatásban. Előző nap fektettek be, csináltak NST-t, jött az altató orvos, kikérdezett. Reggel bekötötték az oxitocint, hogy vajúdjak valamennyit, mert akkor könnyebben "magához tér" a baba, amikor kiveszik, a vajúdás stresszeli :)

Elég hamar erős fájásaim lettek, úgyhogy 1 óra múlva már be is kötötték a katétert (nekem ez eléggé fájt, de van aki szerint csak kellemetlen, úgy látszik én érzékeny vagyok ott, többször katétereztek már és mindig nagyon fájt), aztán toltak a műtőbe. Csak az utolsó pillanatban altattak el, hogy ne menjen át az altató a babába. Ez picit kellemetlen volt, ott feküdtem meztelenül, miközben előkészítettek a műtétre, a doki ott állt már szikével a kezében tettre készem amikor elaltattak. Amikor felébredtem eléggé fájt a vágás és nagyon görcsölt a hasam, de kaptam fájdalomcsillapítót, így elviselhető volt. Aznap az intenzíven voltam, este vittek át a gyerekágyas osztályra. A baba első nap nem lehetett velem, mert 2500 gramm alatti volt, így 24 órás megfigyelésen volt az újszülött intenzíven, de szerencsére semmi baja nem volt. Másnap reggel kihúzták a katétert és a dréncsöveket (nekem 2 volt), ez nem fájt. Délután megkaptam a babát, onnantól kezdve végig velem volt. Én nem adtam be éjszakára sem az örzőbe, el tudtam látni. Nem volt könnyű, de nem is szakadtam bele. 4 nap után kiszedték a varratokat, ez sem fájt, és mehettünk volna haza, de a babának maradnia kellett a kis súlya miatt, így 7 napot töltöttünk a kórházban.

Nekem nem sikerült a szoptatás, de szerintem nem azért mert császár volt, hanem mert táppal etették a babát első nap, amíg nem volt velem, megszokta, hogy a cumisüvegből ömlik a kaja, és nem volt hajlandó szopizni.