Szülés utáni depresszión minden kismama átesik?

Amiről ti beszéltek az az ú.n. babyblues, amit a szülés utáni hetekben a hormonok okoznak, ahogy már előttem is írták!!! Ezt lehet, h tudják enyhíteni a bőrkontaktus, baba-mama szoba, szoptatás, hordozás...ilyenek. De az IGAZI szülés utáni depresszió egészen más! Nekem volt mindkettő, úgyhogy tudom! :( Mindkét fiam császárral született, mindkettőt azonnal megkaptam, velem voltak, éjszaka is, sokáig szoptak...stb. Az elsőnél semmi nem volt, csak sírós voltam az első hetekben, de örömömben is, bánatomban is, ennyi. :P A másodiknál is megvolt ez, plusz 5-6 hós korától elkezdődött a pokol. Teljesen megváltozott a személyiségem! Ingerlékeny voltam, kötöszködő, folyton fáradt, étvágytalan, boldogtalan... Pedig semmi okom nem volt rá! Kicsinek nehéz volt a babával, mert hasfájós volt, de addigra az már elmúlt. Talán akkor jött ki rajtam, vagy nem tudom. Borzalmas volt! Kis híján a házasságom is ráment! :(

Végül egy homeopátiát alkalmazó pszichiáter gyógyított meg. ;)

Most - 2 hónap után - megint mélyponton vagyok: volt egy abortuszom (az első és az utolsó is!), nem terveztük a babát, szoptatás mellett csúszott be, úgy h nem is menstruáltam. Nagyon féltünk, hogy megtartsuk-e, szinte biztos volt, h megint beteg leszek, és széthullik a családunk. :( VÉgül nem mi döntöttünk elsősorban: kiderült, hogy egészségügyi okokból is el kéne vetetnem. :( Nagyon megviselt, de úgy érzem mégsem emiatt vagyok megint kikészülve, hanem mert a szervezetem pont úgy élni meg az abortuszt, mint a szülést, és a hormonjaim "megölnek". :(

Hormonváltozás szerintem hangulatingadozást mindenkinél okoz (ingerlékenység, hirtelen sírás, elérzékenyülés, ilyesmi), de ez nem depresszió, és pár héten belül magától rendeződik.

Szóval a válasz: nem. Nem kell depressziósnak lenni!

Gyanús tünetek: ha az ember nem örül a babájának és semminek, egész nap csak mélán néz ki a fejéből, nem képes összeszedni magát, esetleg felkelni sem akar az ágyból (de nem fizikai fájdalmak miatt!), enni sem, vagy ami még rosszabb, a babát sem akarja/tudja ellátni. Ha ilyesmit tapasztalunk, akkor kell segítségért fordulni.

Minden más simán fáradtságból adódó dolog normálisnak tekinthető.

Nem,Én legalábbis semmit nem éreztem.Sokkal inkább határtalan boldogságot,örömöt,kiteljesülést és ez azóta is tart.Soha boldogabb és elégedettnek nem éreztem magam a gyerekem születése előtt és azóta is így van.

Inkább ezt belénk beszélik,hogy ilyen depresszió,meg amolyan,és a családtagok,akik majd Ők megmondják a tutit,jobbnál jobb ötletekkel állnak elő,hogy így meg amúgy kell ezt csinálni,hisz tudják,már felneveltek x gyermeket és tapasztalat van bőven!Na ettől valójában az anyuka úgy érezheti,hogy neki nem működik a dolog ösztönösen és alkalmatlan lehet a gyereke ellátására,pedig csak az okoskodókat kéne leszerelni és tiszteletben tartani,hogy az anyuka kér tanácsot,de ha csak szüksége van rá és csak akkor mondják el a véleményüket ha tőlük kéri,mert a kéretlen tanácsok azok tényleg az őrületbe kergetik az embert.

Nem mindekinél,de a többségénél jelentkezik.Ezt mind a bezártság tesz.

Én már 15 éve gyesen vagyok.Már én se nagyon bírom itthon így keresgetek hátha találok egy részmunkaidős állást.

4 gyerkőc anyukája