Ki mennyire volt hangos szülésnél?

Én ordítani nem akartam, kulturáltan szerettem volna szülni. Ezt fokozta, hogy nem külön szobák voltak, csak függönnyel elválasztott helyiségek, ami feszélyezett.

Én nem kiabáltam, nem nyögtem, csak a fájás végén hangosan távozott belőlem a levegő és fújtattam, mint egy gőzmozdony:-)

Szeritnem lehet hangokat kiadni, ez nincs tiltva, mindenki tudja, hogy ez fáj. CSak nem kell drámát csinálni belőle.

És nem fájás közben kell kiabálni, mert akkor elszáll az energia, fájás közben csukott szemmel, levegőt visszatartva nyomni kell, úgy sokkal hatékonyabb lesz!

Szia!

Én sem akartam jajgatni. Az igazán erős fájásokig nagyon jól ment a dolog. Utána jajgattam és azt hittem, nem bírom tovább; ezért a fájdalomtól jajongtam.De utólag azt mondták, hogy így sem voltam rém hangos :)

ez az az állapot, amikor egy szülő nő nem tudja "visszafogni" magát. Amikor még kis gyenguskák a görcsök és valaki hisztit rendez , az gáz; de a valódi fájdalmaknál ez a "kiváltságunk" legyen már meg....:)

Én visitottam,jol esett kiadni magambol.

Nem szoltak,söt biztattak,hogy ha ugy jobban megy nyugodtan.

Akkor amugy sem érdekelt ki mit gondol rolam.

A mellettem lévő szobában nagyon kiabált/sikítozott/hörgött egy asszonyka - biztos nagyon fájt neki, de rendesen rémisztő volt hallgatni, fel is készültem a legrosszabb fájdalmakra.

Elhatároztam, hogy ha lehet, nem pazarlom az energiámat ilyesmire, amúgy is csendben koncentrálós tipus vagyok - azért a vége felé csak nyögtem én is néhányat, és nagyon jól esett.

Anyukám mesélte, hogy ő ne nem lékezett rá, hogy kiabált volna, másnap mégis annyira be volt rekedve, hogy nem volt hangja :)