Milyen érzés a vajúdás, a szülés? Ki mire gondol közben?

Nem feltétlenül fáj. A fájdalomküszöbe mindenkinek egyéni. Kettőt szültem, és egyik sem fájt. Elsővel 18 órát vajúdtam, ami végig mezei pocakkeményedésekből állt. Másodikkal is ugyanez volt csak nála még kevésbé éreztem a fájásokat. Három percesek voltak, mire eljutottam fejben odáig, hogy ezek nem jóslófájások, hanem szülök. Bementünk a kórházba, ott volt két nagy fájásom, nem fájt az sem, erős szorító érzést éreztem az alhasamnál, mint amikor egy izmot megfeszítesz sokáig. Próbáld ki a kezeddel vagy a lábaddal. Megfeszíted, és amikor már érzed hogy fárad, tovább feszíted. Na én ezt éreztem. Öt perc múlva felsírt a kislányom :) Berohant az orvos, mondták hogy nyomhatok, és már kinn is volt. Nem kaptam érzéstelenítőt egyik szülésnél sem, a másodiknál még a szokásos injekció is elmaradt, mivel gátmetszésre sem került sor.

Viszont amit mindkétszer megcsináltam. Ez most nagyon fura lesz.

Mindkét terhességem alatt a szó szoros értelmében szabályosan bemagyaráztam magamnak, hogy nekem a szülés nem fáj és kész. Ezt ismételgettem magamban, minden este míg el nem aludtam. Lehet ez segített nem tudom, de nekem gyanús az egész, mert az első szülésem igaz nem fájt, de nagyon hosszúnak találtam, és elfáradtam a végére. A második terhesség alatt emiatt módosítottam a szöveget azzal, hogy nekem most ezzel a babával, egy fájdalom, komplikáció mentes, és gyors szülésem lesz, és ráadásul, gyorsan fogok regenerálódni. Sikerült :D Fájdalom nem volt, komplikáció nem volt, és olyan gyorsra sikeredett, hogy az orvos alig ért oda, ezen felűl pedig megemlíteném azt is, hogy szülés után öt órával már lazán mászkáltam, és tudtam ülni is gond nélkül...A nővérek nem akarták elhinni, hogy ilyen van. :)

Szia! Én arra gondoltam, hogy befogjam a számat, ne kiabáljak mert ennél még sokkal jobban fog fájna,majd csak akkor. Aztán annyira erre koncentráltam, hogy nem is szóltam nagyon csak a kitolásnál, valahogy gyorsan eljött.

Igen, büszke leszel magadra. Én mindkétszer a szülészet legutolsó szobájában szültem, és nagyon büszke voltam magamra amikor végigtoltak a szülészeten a végén a tolőkocsiban. Még most is alig hiszem el, hogy szültem spontán két babát!

Boldog babavárást, könnyű szülést!

Az első lányomnál csak 6 órát vajúdtam, és bent volt a párom, így elterelte a figyelmem, de végül császár lett.

A második lányomnál EDA-t kaptam, de a vége felé nem hatott (a doki szerint ahogy erősödnek a fájások úgy hatott egyre kevésbé) a lényeg hogy a végén már rendesen éreztem a fájásokat, és csak arra tudtam gondolni, hogy Úr Isten, én ebbe belefogok halni, mikor lesz már vége?

De komoly, csak ez járt a fejembe. (mivel a párom otthon maradt a 2.5 éves lányommal)

Komolyan mondom, örültem mikor nyomhattam, mert míg nyomtam addig nem éreztem a fájást. (csak azt mikor csinálták a gátmetszést)

Nekem állatira fájt.

Mindkét szülésem indított volt, az egyik reggel 9-18ig, a második reggel 6-10ig.

A második sokkal jobban fájt, de igazából kibírható, mert tudtam, hogy vége lesz. A tolófájás már annyiból jobb volt, hogy akkor tényleg nem fáj:) de a toló előtti 30 perc nagyon kemény volt.

Amúgy csendben vajúdtam, a másodiknál a vége felé ékelődött csak be a baba feje,egyidőben megpattant a burok, azt hittem bepisilek, meg is ijedtem, hogy mi ez. NEkem a szülésznő mutatta meg még az elején, hogyan vegyem a levegőt, az sokat segített.

Utána pár órával már én is mászkáltam, ültem, mentem a babáért.

Utolsó vagyok, még annyi: igen, erősebbnek érzem magam azóta, közvetlenül a szülés után úgy éreztem, fákat tudnék puszta kézzel kitépni:) hihetetlen érzés volt.

Visszagondolva hihetetlen, hogy képes voltam végigcsinálni kétszer.