Szerintetek mi a jobb megoldás 2-3 éves nagytestvérnél?

Attól függ... Ha az anya a kis időt amíg a kicsi bent van, összetudja magát szedni, és nem kimutatni, hogy kimerült, és a gyerek már otthon megőrül az anyjáért, akkor lehet, hogy jobb ha beviszik.

Ha a gyerek jól elvan, kezelhető anyuka nélkül, és az anyuka pihenni akar, nem képet mutatni, akkor inkább ne.

Egyébként a gyerek nem biztos, hogy anyukát kimerültnek fogja látni, csak ha tényleg annyira látványos, de akkor tényleg inkább ne. Az, hogy kórházban fekszik, de tud mosolyogni, azzal eltud lenni egy kisgyerek, nem ijed meg. Sok időt azért tőle sem kell elvárni, hogy jól érezze ott magát, mert mitől ..

17 hós volt a lányom, amikor az öccse született, és nálunk egyértelmű volt, hogy s nagyobb nem jön be látogatni. Őt valószínűleg nagyon megviselte volna, hogy ott és úgy lásson, és azt sem akartuk, hogy a babát hibáztassa, amiért én ilyen helyzetbe kerültem.

Így meg remekül elszórakozott a mamaival azalatt a pár nap alatt, és állítom, hogy nekem jobban hiányzott ő, mint én neki. Persze jó előre fel lett készítve erre az időszakra, meg amúgy is nagyon jó a kapcsolata a mamival, előtte is többször aludt már nála (mondjuk csak 1-2 éjszakákat, egyszerre ennyit nem - és azóta sem).

Nekem két éves volt a lányom,mikor félidős terhesen váratlanul kórházba kerültem (Ő aludt úgy vitt el amentő)

Nálunk egyértelmű volt,hogy bejön megnézni,hogy anya bent van,jó helyen van,megvan,csak most fáj anya veséje,és a doktorbácsikvigyáznak rá meg a hugira!Simán megértette,persze megrázta,de nem hinném,hogy az amit a kórházban látott,hanem hogy anya nem volt itthon két hétig!

Nálunk egyértelmű,hogya kórházba is be fog jönni,mikor a hugija megszületik!

Én mindig az őszinteség híve voltam!Mi akkor is elmondtuk neki,hogy anyánaknagyon fáj a veséje,...szóval az Ő nyelvén,de mindent!

Nagyon beteg voltam,és a műteni iskellett,amit holnap ismételnek,tudmindent!Mertsajnos azóta eléggé megváltozottminden!De elfogadta...SokszorŐ kérdezi,hogy most fáj neked anya!És mikormondom,hogy nem,olyanboldog!

Nálunkjóttett,hogy tudta hol vagyok!Bárbez is nevelési módszer,szerintem,ésén az őszinteséghíve vagyok ebben is!

Nálunk egyértelmű volt, hogy bejön. 2,5 év van a lányok között.

Egyébként nem biztos, hogy annyira kimerült leszel, hogy ne tudjanak meglátogatni. A második szülés után sokkal hamarabb regenerálódtam (a szobatársam is). Alig vártam, hogy láthassam őket, és a lányom is, hogy láthassa a húgát. Igaz a szülés napján csak ablak mögül látta, ill. fél órát sem voltak bent, mert azért fáradt voltam, de ennek ellenére mozgékony.

A második szülés furcsa módon inkább egy óriási energialöket volt. :) Szerintem azóta is ebből táplálkozom.

Szerintem ez majd akkor kiderül nálad is, de ebből a családi eseményből kár kihagyni a nagyobbat.

Előző vagyok. (4.)

Mindenképpen meséld el neki, hogy milyen lesz a pár nap. Ha tényleg meglátogat, előre mondd el neki, hogy lehet, hogy fáradt leszel, nem leszel épp csúcsformában stb... Akkor nem éri meglepetés és minden rendben lesz.

2. vagyok

Neki nagyon rossz személyes élményei voltak a kh-akról, és tuti, h kiborult volna.

Amúgy az jutott eszembe, hogy legjobban az általam rajzolt egyszerű kis néhány lapos "képregényt" szerette, amiben lerajzoltam ,hogy mi hogy fog történni ezekben a napokban. Naponta 50x átnézegette, és míg én bent voltam, biztonságérzetet adott neki, hogy van egy "forgatókönyve", tudta mi hogy lesz, mire számíthat.

Mivel nálunk kicsi a korkülönbség, tudtam, hogy azt érdemes a középpontba helyezni, hogy az ő kis életében miféle konkrét változással jár majd ez az időszak, míg anya kh-ban van, illetve amikor majd hazajön onnan. Nagyon oda kellett figyelni, hogy a kistesó érkezése csak a lehető legminimálisabban borítsa fel az ő kis világát (nyilván egy háromévessel már más a helyzet, de egy 17 hónaposnál még ez volt a lényeg).

Az ő kis szintjén sokat értekeztünk a pocakbabáról és a szülést követő időszakról, sokat szerepjátékoztunk játékbabával, és zömében a nehézségeket emeltük ki neki. Hogy sírni fog, akármikor és néha túl sokat, nem lehet kapásból játszani vele, hagyni kell pihenni stb. Tudta nagyjából mire számítson amikor végre hazajöttünk az öcsivel, nem voltak téves elképzelései a babáról, és addigra körvonalazódott neki, hogy osztozkodnia kell rajtunk.

Nagyon jó volt, hogy be lehetett vonni, hogy első pillanattól kedvesen és elfogadóan viszonyult az öccséhez, hogy neki motiválóerő volt az, hogy mostantól ő az okos és ügyes nagytesó - és hogy elfogadta/megértette, mostantól ez az új felállás és kész. Persze igyekeztünk úgy alakítani ,hogy semmilyen tekintetben ne kerülhessen érzelmi hátrányba a kistesó miatt, talán az öcsit kicsit el is "hanyagoltam", hogy a nagyobbnak megadhassam ezt. Szerenécsére öcskös eleve könnyű természetű és igazán könnyen kezelhető kisbaba volt (aztán azóta nem ,de ez más kérdés), ami mázli, mert minden sokkal-sokkal nehezebb lett volna, ha ő is olan rettentő érzéken yés impulzív lett volna ,mint a nővére. De azért így is

voltak nehéz pillanatok, hogy mindkettő sír, okkal sír, melyikhez kapjak...

Lehet, hogy nem az én válaszomra számítasz, de azért leírom:) Köztem és a húgom között majdnem 7év van, úgyhogy amikor ő született én már teljesen (jó nem teljesen, de a saját gondolkodásomnak megfelelően) felfogtam, hogy mi van anyuval, és teljesen magától értetődő volt, hogy meglátogatjuk:)

Nagyszülők vittek be minket (tesómat és engem). Hugit csak pár percre láttuk, de nagy élmény megnézni!! Olyan kicsi, és büszkeség érzete lesz, hogy az Ő kis tesója!:D A másik, hogy nem láttuk anyát "elgyötörtnek". Látszott, hogy fáradt meg minden, de örült nekünk, és jól volt. Beszélgettünk, aztán vissza nagyszülőkhöz. Utána otthon találkoztunk újra.

De barátnőméknél a két legkisebb között kicsit kevesebb mint két év van, és ők is bementek a kórházba, amikor a legkisebb született. Ott a kislány kifejezetten örült neki, hogy megnézheti a kis tesóját, nagyon érdekelte!!

Szóval, szerintem ez attól is függ, hogy a nagytesó hogy éli meg, hogy jön egy új gyerkőc, de szerintem a meglátogatjuk őket a kórházban élmény is tud lenni!:D

14/L