Én programozott császárral szeretnék szülni, egészségi problémákról nemtudok, tehát csak én szeretném mert nem akarok rendesen szülni. Hogyan kell közölni az orvosnak hogy ezt szeretném? Mit mondjak!?

Jaj utolsó, ezt ne mondtad volna... Kit érdekel, hogy az ostoba "sztárok" hogyan szülnek?!Ők egyébként is konstans kés alatt fekszenek, hogy valahogy kinézzenek... Heparinizálni kell utána, anesztéziai gondok lehetnek, a későbbi terhességnél folyamatosan figyelni kell a heget, nagyobb a későbbi sérv veszélye, egy jövőbeli hasi műtétnél figyelembe kell venni az esetleges komplikációkat... Mitől jobb ez, mint egy sima szülés??? Az én férjem is orvos, sosem engedné szerintem, hogy magamtól menjek császárra, persze ha muszáj, az egészen más. Ez nem egy kívánságműsor, már bocsánat, de ezen mindig felhúzom magam. Fordulj pszichológushoz, ha ennyire patológiás szinten szorongsz a szüléstől (ő küldhet egyébként pszichiáterhez, aki pedig adhat orvosi igazolást arról, hogy nem vagy alkalmas a természetes szülésre).

(Mielőtt lepontoznak, mert lefognak: nem a császár ellen írnék, hanem az önként vállalt császár ellen.)

A szülés módjának megválasztása szerencsére nem kívánságműsor! Persze - sajnos - pénz beszél ...

Amúgy, Utolsó válaszoló, minden szavaddal egyetértek.

Az én Férjem is orvos, de fel sem merült, hogy csak az én kedvemért császárt "intézzünk", sőt, azért izgultunk mindketten, hogy simán menjen a szülés, ahogy kell.

Egészen más, ha a mama vagy a baba érdekei azt kívánják, hogy műtéttel avatkozzanak közbe!

Én simán szültem, a szobatársam császárral. Azonnal megkaptam a kisbabámat ahogy kibújt, és tudod olyan erős a kötődés köztünk már most, ráadásul az volt a legszebb pillanat az életemben.. A szobatársam 12 óráig NEM látta a lányát, semmit nem tudott róla, mert ő az intenzíven feküdt, a babája meg a csecsemősökkel, tömték cukros vízzel..

A szülés a gyereknek egy pozitív stressz ami végigkíséri az életét, anélkül, hogy emlékezne rá.. Gondold meg!!!