Félek a szüléstől az anyósom miatt, mit tennétek?

Azt nem tudom, hogy a bebil mit jelent, de szerintem kicsit szállj magadba, a bolhából csinálsz elefántot és erre egy mentséged van, hogy terhes vagy.

De látom előre, itt csak az nem "bebil" aki vállveregetni és bólogatni jön, hogy persze, neked van igazad, parázz nyugodtan előre olyan dolgokért, amik még nincsenek, és tök jogos kiakadni azon, hogy az anyósod netán főzne neked egy teát, vagy egyéb módon segítene. Tényleg elég szörnyű.

Jaj ne legyél már ennyire kötekedő. Most ez az utolsó kommented kicsit megdöbbentett. Milyen szöveg az, hogy meg kell ütni a szintet agyilag???

Már megbocsáss de ha nem tetszik amiket ide írnak, akkor nem kellene kérdést kiírnod. Az válaszol aki akar!

Na jól felhúztál hisztis kismama. Túltengenek a hormonok benned rendesen.

Örülhetnétek a pároddal együtt hogy ennyire szeretnek titeket és tudnak, akarnak még segíteni. Nem pedig alulról szagolják az ibolyát. És hogy hasznosnak érezhetik magukat, még jó hogy nem utálnak a viselkedésed miatt és nem azért sírsz itt hogy anyósod mennyire gyűlöl.

Még jó hogy csak ennyi bajod van!

Az én anyósom ugyanilyen. és megcsinálta mindazt, amit leírtál, míg nem voltam otthon. Elmosogatott, közben tette a megjegyzéseket, hogy megromlott valami kaja a hűtőben.... mert én gazdag vagyok, megengedhetem magamnak, stb... Pedig nem szokás, hogy megromlik, csak hirtelen mentem szülni...

pffff De utáltam!!!!

Kedves Kérdező!

Tényleg egy kicsit hisztérikusan hatott az írásod! Örülhetnél neki, hogy anyósod ilyen kedves és nem hagy ott a fáradtságban egyedül, hanem megtesz minden tőle telhetőt (majd később), hogy neked jobb legyen. Igazán értékelhetnéd!

Meg kell őket kérni, hogy mikor megszületik a baba, akkor egy kicsit hagyjanak nektek teret, hogy összeszokjatok hármasban. Ezt kedvesen és higgadtan kérd.

Ja, és még valami!

Hidd el nekem, szültem már egy gyereket, nemsokára megszülöm a másikat is, és nincsen annál kedvesebb és megnyugtatóbb dolog, mikor látod a családod, ahogy törődik veled és megnyugtat majd a mosolyuk.

Ha viszont ez téged még akkor is idegesíteni fog, akkor te sajnos alapból vagy ilyen, nem a hormonok teszik ezt veled. És ezen majd változtass szerintem. (Nem bántásként, csak jó tanács.)

Nem lehet nekik megmondani, hogy ezt vagy azt ne csinálják. A kórházba úgyse mehetnek be a szobába, te ki mész, majd ha eleged lett, közlöd, hogy elfáradtál és pihenésre van szükséged és visszamész. S otthon is megkéred őket, hogy fáradjanak haza, mindezt kedvesen mosolygósan. Otthon meg ha kulcsos a szekrény zárd be, vagy az olyan dolgokat dugd el. Max megnézi a ruháidat, felvenni csak nem veszi :-)

Szépen elmondod nekik, ha nem fogják fel, az az ő bajuk, ezen te ne hergeld magad. Te vagy a fontos és a baba. Ne hagyd, hogy rád telepedjenek.

A 10-es vagyok. Ne foglalkozz a sértő válaszokkal.

A szülői segítőkészségnek is van egy határa.