Nagyon félek a szüléstől. Más is így van ezzel? Én mindenhol csak bátor és boldog kismamákat látok, hallok, akik már alig várják. Valhogy úgy érzem csak én vagyok ilyen gyáva. Tényleg így van? Csak én parázok?

Szerintem, ez teljesen természetes. Mindentől félünk, amit még nem éltünk át és valami ismeretlent, újat tartogat számunkra. De hidd el, ha már túl leszel rajta, életed legszebb emléke lesz az a nap :)

Én 4 x éltem át, de mindannyiszor volt bennem félelem, pedig nagyjából tudtam mire számíthatok. Az ember mégis fél, no nem magáért, hanem azért a csöppségért aggódik, akit a szíve alatt hordott 9 hónapig.

Nagyon szép és könnyű szülést kívánok neked!!

Én az első szülésemtől nagyon paráztam, már vagy az 5. hónaptól minden este imádkoztam, hogy könnyű szülésem legyen. A szülés elég nehéz volt, de probléma mentes, úgyhogy amikor a második babámmal terhes lettem, úgy voltam vele, hogy pozitív szülést akarok, de amikor bekerültünk a kórházba és megláttam a szülőágyat, rögtön pánikrohamom lett, mert nagyon fájt az első. De a második még jobban fájt, ráadásul komplikáció is akadt, és a baba majdnem megfulladt, mert a nyakára csavarodott a köldökzsinór. A második babám 15 perc alatt meglett, mert gyakorlatilag az orvos kinyomta belőlem, hogy ne fulladjon meg, szét is repedtem rendesen. :( De hál' Istennek, egészségesek vagyunk mind ketten, de azért a szülés közben kiabáltam, hogy nem kell több gyerek :)

Nem megijeszteni akarlak, csak egyszerűen természetes, hogy félsz, végül is nem egy pici ujj vágásról van szó, hanem szülésről. A fájdalmat meg el lehet viselni, az csak addig fáj, utána elmúlik, én mindkét gyerekemnél azon imádkoztam, hogy ne legyen semmi probléma.

Könnyű, természetes szülést kívánok!

3 éves és 1 hónapos kisfiúk anyukája