Pontosan hogy zajlik egy szülés?

Szerintem, nem kell félni tőle. Én 4 hónapja szültem, fájdalomcsillapítás nélkül, természetes úton. Nem mondom, hogy egy leányálom, de nem olyan szörnyű, mint amilyennek elképzeled. Nekem könnyű szülésem volt. Egyrészt, mert amióta az eszemet tudom sportolok, másrészt nem görcsöltem rá. Tudtam, hogy elfog jönni a nap, mikor világra akar jönni a kisbabám. :) Nem fog bent maradni. :D Egy szép reggelen jöttek a fájások, fogtam a tatyómat, hívtam taxit és bementem a kórházba, délutánra meg is lett a kisfiam. :) Nem mondom, hogy nem fájt, de utólag minden megszépül. Az, hogy depis leszel-e utána, nem tudni. Én nem lettem az. Egy percig nem volt rossz érzésem, az elejétől kezdve imádom az anyaságot, még akkor sem lett elegem, mikor egész éjjel ordított. Személyiség függő, hogy Te, hogy fogod bírni. :) Ne félj, minden rendben lesz, és mikor a kezedben lesz a kisbabád minden fájdalmad ellilan és semmiségnem fog tűnni ahhoz a kis csodához képest! :)

Sok sikert!

20/L

Amikor terhes voltam, én is rettegtem tőle.

A szülés tényleg nagyon fájt, de amint megszületett a baba, elfelejtettem mindent.

Szülés előtt én is böngésztem ezt az oldalt, és csodálkoztam, hogy egyesek hogyan tudnak szinte élményként beszámolni róla. Pedig tényleg így van!

Olyan ez mint egy vizsga. Bármennyit tanultál, parázol, hogy úgyis megbuksz, meg úgyis elfelejtesz mindent.

Aztán egyszer csak ott vagy, és utána nevetve emlékszel vissza rá, hogy ettől paráztál annyira!

A gyermekágyas időszak valóban nem könnyű, én is depis voltam kicsit, úgy az első hónapban a fáradság miatt, meg azért, mert nem nagyon tudtam kimozdulni otthonról.

De ahogy telt az idő, úgy tértem vissza a régi önmagamhoz.

Bár még csak 8,5 hós a fiam, már alig várom, hogy újra átélhessem ezt a csodát. (terhesség + szülés + egészen pici baba)

Nem kell félni tőle. Igaz, fáj, de a baba mindent feledtet veled.

Nekem könnyű szülésem volt mind a kettő. Természetes úton, fájdalomcsillapítás nélkül. Nálunk EDA csak akkor van, ha fogadsz külön anesztest. Szóval szerintem pénzkérdés az egész. Bár én EDA nélkül is kibírtam, de azzal biztos még könnyebb lett volna.

Ha elindulnak a fájások, vagy elfolyik a magzatvíz, bemész a kórházba. Ott felveszik az adataidat, majd megvizsgálnak. Hát, igen, itt is a bürokrácia, anélkül hozzád sem nyúlnak, hogy ne diktálnád be még a bugyid színét is.

Aztán a szülésznő leborotvál, és ad egy hashajtó kúpot (van ahol még beöntés van.)

Ha még nem vagy eléggé kitágulva, akkor a vajúdóba tesznek, ahol lehet feküdni, sétálni, tornászni, attól függ melyik kórház mennyire felszerelt. Nálunk 3 ujjnyinál hívják a fogadott dokit. Aztán kapsz egy szülőszobát. Ha még nem volt burokrepedés, azt is meg szokták repeszteni, az felgyorsítja a dolgokat. A vajúdás a legrosszabb szerintem. Ha megvan az 5 ujj, akkor jön a kitolás. Ez már kevésbé fáj, de ha nem fér ki a baba, akkor vágnak. Ettől én is féltem, de fájás közben csinálják, észre sem vettem. Utána odaadják a babát, és megcsodálhatod, majd elviszik fürdetni, téged összevarrnak, ha kell. Hát, ez nem kellemes, nálam felért egy második szüléssel.

Majd visszahozzák a babát, és meg lehet szoptatni. Nálunk így volt.

A császármetszésről sokat nem tudok, de úgy van általában, hogyha a vajúdás alatt nem tágulsz, vagy a baba szívhangja nem megfelelő, vagy egyéb komplikáció van, akkor tolnak a műtőbe. Arra adnak EDÁ-t. Apa végig bent lehet veled, ha akar.

Én szívesen szülnék még, ha az anyagiak rendben lennének, engem a fájdalom emléke nem tart ettől vissza.

Nem kell tőle félni.Igaz nem egy leányálom,de a babáért bármit.Nekem rendes szülésnek indult,hajnalban bementünk a kórházba,megállapították,hogy tényleg jön a baba.Kaptam beöntést és amikor elvégeztem a dolgom kimehettem a férjemhez a folyosóra (nem apás szülés volt). Majd lezuhanyoztam,megvizsgáltak megint és mivel már teljesen kitágultam mentem a szülőágyra.A toló fájások kemények voltak,de nem vezettek eredményre,mert túl nagy volt a babám,ezért császár lett.Raktak be katétert és ahol vágtak ott megborotvált a szülésznő(bár nem nagyon volt mit,mert előtte pár nappal megcsináltam magamnak). Áttoltak a műtőbe,amikor megkaptam gerincbe az érzéstelenítőt az megváltás volt.Engem is lekentek jóddal,közben kérdezgettek,majd letakartak,hogy ne lássam mit matatnak és nem sokára felsírt a babám.

Szülés utáni depresszió nem mindenkinél alakul ki.Nálam volt egy enyhe lefolyású,de mondtam a páromnak hogy bajom van (nem szeretem a babát,minek kellett nekünk,nem kell másik az tuti stb.)Párommal mindig beszélgettünk ezekről,és próbáltam örülni a picinek mert arra gondoltam mennyit szenvedtem érte(nehezen estem teherbe). Engem az viselt meg a legjobban hogy nem tudtam megszülni.Hamarosan 3 hónapos a babám és mostanában indult el bennem az az érzés,hogy életem legjobb döntése volt hogy gyereket vállaltam és szeretnék másikat,tehát elmúlt a depi.

A műtét másnapján amikor már nekem kellett ellátni a babámat és wc-re is menni kellett,mert kivették a katétert az elég rossz volt.Még pár napig csak kapaszkodóval tudtam felállni és görnyedve jártam.Amikor kivették a kapcsokat ez is sokkal jobb lett.

A lényeg hogy van egy gyönyörű nagy fiam!

Ha akarsz beszélgetni még írj privit nyugodtan :)