Bevállaljam? Nem fog engem ez elrettenteni tőle?

Nem hinném, hogy elrettentene. Legalább tudni fogod, hogy mire számíts.

Nem egy hűde kellemes dolog a szülés, arra azért készülj fel. De tuti, hogy minden szüléssel járó "szenvedés" feledésbe merül, ha kinn a baba.

Szia!

Én a keresztfiam születésénél lehettem ott. Nagyon megtisztelő feladat, ha megkérnek rá. Akkor még Én sem voltam édesanya. Lassan közeledtünk a kiírt naphoz és egyik éjjel megszólalt a telefon: "Elfolyt a magzatvíz, gyere, mindjárt hívjuk a mentőt is!" Nagyon jól esett, hogy engem hívtak előbb, nem a mentőket. (Pedig a szomszédok vagyunk). Annyira siettem, hogy meg sem fésülködtem, csak náluk!

Jött a mentő, beértünk a kórházba, megvizsgálták, közben engem kifaggattak az adatokról. Izgultam nagyon. Kaptunk egy szobát és vártunk, vártunk ezerrel. Ez olyan éjjel 3 körül volt. Délben még mindig semmi. Sétáltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk a többi anyával, rokonnal. 1 órakor azt vettük észre, hogy tele van a "mi" szobánk vajúdó anyával , rokonokkal és műtős fiúkkal. Komolyan mondom hülyéskedtünk. Aztán jött az ügyeletes doki és mondta, hogy mindenki menjen vissza a szobájába, mert sorban megvizsgál mindenkit. Mivel nálunk nem igazán történt semmi, így kapott oxytocint. 10 perc múlva jöttek a fájások, számoltunk bőszen. újabb 10 perc múlva már látszott, hogy nagyon fáj neki, szorította a kezemet. Kimentem gyorsan hívtam a dokit és 5 perc múlva 13:30-kor megszületett a kis drágám. Bizony Én is elbőgtem magam!!! Végig néztem ahogy kibújik, kíváncsi voltam, de ha úgy döntesz nem muszáj nézned , ez tőled függ. Nekem nagyon jó volt. Nekem is azt mondták, hogy jaj be ne menj, elborzadsz, nem fogsz szülni, sok a vér..., hülyeség!! Természetesen fáj, hisz a szülés ezzel jár, de elmondhatatlan nyugalommal, jó érzéssel, boldogsággal fűszerezett izgatottság uralkodik minden szülés alatt!!! Én boldog voltam, hogy láthattam a keresztfiam megszületését( nevét is mi választhattuk), és így már nem "félelemmel" mentem szülni!!!Ja és keresztfiam hüvelyi úton jött az előtte levő testvérei viszont császárosak voltak.

2,5 évvel később mentem én is szülni 36.héten. Jó volt, hogy tudtam, mi miután jön, mikor mit csinálnak, nyugtatott az érzés, hogy már valamilyen szinten már "átestem" ezen, pedig nem ugyanabban a kórházban szültem.

Összefoglalva, imádtam mindkét szülést. Igaz Én kicsivel több vért veszítettem, de még így is azt mondom, menj be hihetetlenül jó érzés volt. Nálam férjem volt bent, a következőnél is bejön, azt mondta, hogy nagyon izgult, féltett mindkettőnket,rossz volt látnia, hogy fáj nekem és nem tud ebben segíteni csak nyugtatgatni, de SEMMI pénzért nem hagyná ki!!!! :D

Velem is a barátnőm volt bent.

Mondjuk ő már szült, de elég nehéz szülése volt anno. Ezért is kértem meg őt, úgy voltam vele, ő aztán tudja, mi folyik ott bent. :)

Nagyon jó volt nekem, hogy egy olyan ember van velem, akiben megbízom és át is érzi az egészet.

Utólag azt mondta, hogy semmihez sem hasonlítható érzései voltak közben, totál elfeledtette vele az ő szülését, egyszerre volt csodálatos és megtisztelő neki, hogy bent lehetett a kislányom születésénél.

Szerintem ha ez a megtiszteltetés ért téged, hogy a barátnőd veled szeretne szülni, ne mondj le az élményről! Nem fogsz elrettenni a szüléstől, sőt!

Szerintem ennél szebb, emberibb, meghatóbb, fergetegesebb élményben nem lehet részed, nyilván majd a saját szülésednél.

Ne hagyd ki, csak sok papírzsepit vigyél magaddal :-)