Másnak is volt rossz tapasztalata a bababarát kórházakkal? Lassan egy éve szültem, de még mindig zavar a dolog.

A legkisebb gondom az volt, hogy nem tudtam pihenni. De ez tényleg lényegtelen. Én szerencsés voltam, mert simán szültem és anyukám is sokat bejött segíteni. De volt császáros kismama, aki felkelni nem bírt, segítsége sem volt. Minket kért meg, hogy tegyük mellé a babát. És hiába szenvedett nem szívesen vették be a babákat még éjszakára sem a csecsemősök.

A babám az első napokat intenzíven töltötte és cumisüvegből 20-30 ml tápszert kapott egyből. Aztán mikor kikerült az osztályra hozzám nem akart szopni, ordított. A csecsemős nővérek nem mindig tudtak segíteni. Nyilván nekik sok munkájuk van, bár volt olyan hogy lelkesen beszélgettek mégsem jött senki segíteni. Amikor elkezdett fájni a mellem elkezdtem mellszívót használni és cumisüvegből végre jól lakott a gyerekem. Ezért nagyon csúnyán néztek rám. Én nem mertem magam mellett altatni, hanem mindig betettem a kiskocsiba evés után. Ezt sem nézték jó szemmel. Így mintha mi külön életet éltünk volna, mert én három óránként fejtem, megkapta a baba a tejet. Tök nyugodtan aludt, csak nagyon ritkán sírt. Az igény szerint szopizó babák többsége meg ordított egész nap.

Igazából nagyon rosszul éreztem ott magam, alig vártam hogy hazajöhessünk!