Komplikált volt a szülésed? Elmesélnéd?

Igazán komplikált egyik szülésem sem volt. Azért kisebb zökkenők történtek:

Az elsőnél pl a hosszas vajúdás miatt egyszerűen nem volt erőm a kitolásra. A baba is nagy volt, 37-es fejkörfogattal született. Kaptam oxigénmaszkot, meg teljesen görcsbe álltak a végtagjaim, kalciumot is adtak vénásan. 3 doki szaladt be, mikor a baba szívhangja elkezdett esni. Akkor vákuumot hoztak, de valamiért nem tudták jól ráilleszteni a bébi fejére, és ezért a 3 dokiból az egyik segített kinyomni a babát, jó erősen a hasamon keresztül. Hatalmas gátmetszésem is volt, 1,5 órán keresztül stoppoltak utána.

A 3. szülésemkor pedig rövid volt a köldökzsinór. A baba már kinn volt, mikor a lepényi résznél a zsinór elszakadt. Emiatt elég erősen véreztem, és a lepényt nem csak kinyomták belőlem, hanem a szülés után egy méhűri betapintást is végeztek, ami nagyon kellemetlen volt.

2. szülésem ikerszülés. Első baba simán megszületett, másodiknak előreesett a köldökzsinórja. Rohantak velem a műtőbe császározni.

4. gyermekem 36 hetesen meghalt. Így meg kellett szülnöm a halott babát simán 18 óra alatt.

Betapintás nekem is volt, mivel előtte császárral szültem, így megnézték a heget.

Hát az se volt kellemes.

Szia!

Nekem még csak egy babám van, de júniusban fog érkezni a második.

Az első magzatvíz elfolyással kezdődött, majd több komplikáció is fellépett. A kicsi homlokán volt a köldökzsinór, ezért mikor jöttek a fájások, neki ezzel párhuzamosan esett a szívhangja. 70esre esett, mikor vittek a műtőbe. A másik probléma az volt, hogy ugyan tágultam, de a méhnyak nem rövidült, akármit csináltak. A 3. ok pedig az volt, hogy fájásgyengeségem lett, a következő pedig az, hogy kimerültem, ami abból állat, hogy bármit kérdeztek, nem tudtam rá válaszolni. Agyban én mindenkinek mondtam a magamét, csak a szám nem mozgott.

Remélem, hogy a 2. baba könnyebben megérkezik.

Én az elsővel rettenetes lassan tágultam, pedig jó erős és elég sűrű fájásaim voltak 24 órán keresztül. A baba úgy tűnt jó helyzetben fekszik, majd mire végre teljesen kitágultam, nem akartak jönni a tolófájások, ezért 1 órán keresztül minden fájásra (2 percesek voltak) nyomnom kellett erőből, toló nélkül. Hát az érdekes volt...

Majd megvizsgált a doki és látta, h a baba feje ferdén illeszkedett be, így esélye nincs kibújni. Irány a műtő. Elérzéstelenítettek, de iszonyatosan fájt még így is, végig üvöltöttem, 1x el is ájultam... végül gázzal kábítottak el, hogy nyugiban legyek.

A másodikkal (hiába volt ő is fejfekvésben) nem vállaltam be a vajúdást (orvos is inkább a császár mellett volt, mert csak 1,5 év telt el) és utólag kiderült, hogy jól döntöttünk, mert ugyanolyan furin illeszkedett be neki is a buksija. Viszont a műtét ugyanúgy fájt, sajnos úgy tűnik nekem nem elég hatásosak az érzéstelenítők...

Túléltem és azt mondom minden fájdalom és szenvedés megérte, de újra nem csinálnám végig, az tuti! :)

Az elsővel megindultak a fájások, folydogált a magzatvíz, de egy teljes nap alatt sem tágultam semmit, 1 ujjnyira nyílt ki a méhszáj, meg kellett császározni. (38. hét végén.)

A másodikkal elkezdtem vérezni (39. héten), rohantunk a kórházba, nem mozgott, nem találtak szívhangot...aztán meglett, de nagyon lassú volt, azonnal megoperáltak. Kiderült, hogy lepényleválás volt és a heg is kezdett szétnyílni. Bele se gondolok, mi lett volna, ha lassabban érünk be, vagy egy csomó rutinvizsgálattal elhúzzák az időt... Szóval ezek után azt hiszem, marad 2 gyerek, nem lesz harmadik.