Más is nézett meg szülésvideót, és ment el a kedve a szüléstől, vagy pánikolt be tőle még jobban?

Én is néztem ilyen videót, de nem ijedtem meg tőle egyáltalán. Jó, hát nem egy szép látvány...de ettől még nem szabad megijedni.

A pozitív gondolkodás nagyon sokat segít...tényleg. Ha tudod, hogy mi történik Veled és a picivel, könyebben mennek a dolgok, hidd el!

Az tény, hogy irgalmatlanul fáj a szülés és véres és gusztustalan és minden, de ezen túl kell esni ahhoz, hogy aztán boldogan ölelhesd magadhoz a picurt. Ne gondolj arra, amit láttál, próbáld egy kicsit más szemszögből nézni a folyamatot.

Ha félsz, biztos, hogy sokkal rosszabb emlék marad majd, mintha pozitívan állsz hozzá. És különben is...semmi sem tart örökké, a szülésen is túlesel és hidd el, pár hónap múlva már azt fogod mondani, jöhet a következő!!

KItartás!

Hát akkor nem egyformák vagyunk. Én csak elsírom magam a nagy meghatottságtól. Pedig alapjáraton nem vagyok érzelgős, sírós típus. :-) Sőt a terhességemet sem sírtam végig. Csak most, pár hete sírok ilyeneken.

Szóval én kicsit félek de bennem az vann, hogy mindenki túléli és ha ők meg tudták csinálni, én miért ne tudnám. Én az eleje óta így gondolkozom, lehet, hogy az, hogy tudatosan így készülök, hogy minden rendben lesz, segít.

(Aztán majd a nagy önbizalmammal még a végén velem lesz a legtöbb gond. :-)

35 hetes gömbi

Hát nem tudom. Én annak idején néztem Kandász Andrea műsorát, amiben szüléseket mutattak be. nekem akkor is és most is( 18 hetes vagyok) úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb a boldogság, mint a fájdalom. Valamiért egyáltalán nem félek a szüléstől, mert úgy vagyok vele, hogy kibírták már nagyon sokan, kevésbé jó környezetben is, akkor én is ki fogom bírni. Persze megértem a félelmedet, de próbáld meg az utána következő boldogságért, a babádért leküzdeni a rossz érzéseidet!

Könnyű szülést és sok-sok boldogságot kívánok!

Lehet, hogy most egyesek lehurrognak, hogy hülyeségeket beszélek, de hangsúlyozom: nem általánosítok minden nőre, aki már szült, ezek az én gondolataim, tapasztalataim, érzéseim!

Szerintem a szülés túl van misztifikálva néha azon nők fejében, akik félnek tőle (akár gyermekkor óta fél, akár csak szülés előtti hetekben). Természetesen vannak komplikációk és nagyon rossz tapasztalatok, sokan ezek miatt félnek a következő szüléstől, de kiemelném, hogy a túlmisztifikálást nem rájuk értem, teljesen érthető, hogy egy sikertelen, maradandó nyomokat hagyó szülési tapasztalat után az ember tart a következőtől.

De ugyanakkor még mindig csekély százalék a rossz szülések száma, ezért is nem szabad arra gondolni még első babánál, hogy az emberrel bármi rossz történhet.

Én vajúdtam egy jót, nem mondom, hogy nem fáj, mert fáj, de akkor oly annyira magamba voltam fordulva és annyira beleéltem magam a fájásba, hogy nagyon gyorsan telt az idő. Voltak pillanatok, amikor azt hittem, hogy sohasem lesz vége, igen, volt olyan is, amikor azt mondtam magamban, hogy meggondoltam magam, mégsem szeretnék ma szülni, de irdatlan nagy szerencse, hogy a szülést nem lehet csak úgy akarattól függetlenül leállítani, mert gondolhattam és kívánhattam én bármit, akkor is jött a következő fájás és haladtunk előre. Ha le lehetett volna állítani, akkor lehet, hogy még mindig bennem lenne a most már hat hónapos fiam, mert azóta sem mertem volna ismét nekivágni a vajúdásnak. Merthogy amíg csak azt tapasztaltam, addig nagyon rossznak találtam a szülést, amikor tovább haladtunk és jöttek a tolófájások, akkor meglepődtem, hogy a nehezén már is túl vagyunk, amikor meg már vége volt és ott volt a baba a kezemben, akkor meg már a mérleg nyelve simán azt mutatta nálam, hogy remek dolog a szülés, bármikor, bármennyiszer újra megcsinálnám, ha lenne rá lehetőségem. Kitolásnál meg már nem fájt semmi, az inkább fizikailag volt nehéz, nagy erő kellett hozzá, de akkor már csak arra gondoltam, hogy mindjárt vége. Hihetetlen, de tényleg nulla fájdalmat éreztem akkor.

Ezért lehet becsapós így szülés előtt megnézni egy szülésvideót, mert tapasztalat nélkül józan paraszti ésszel belegondolva kívülről csak az látszik, hogy vajúdásnál az anyuka csak görnyed, meg szorít, meg szuszog, jön, megy, elvan, ott nincsenek gusztustalan részek különösebben, csak törölgetik a homlokát, simogatják a hátát. Persze utána a kitolás meg durvának tűnik, mert egyrészt egy akkora baba kifér egy olyan pici lyukon, feszül minden, jön a vér, síkos a gyerek, tolnak, vonnak, vágnak, ha kell és ez tényleg nem mindenkinek szép látvány. Az nincs a videó alatt feliratozva, hogy nem kell aggódni, mert bár durvának tűnik ez a rész, valójában az anyuka most az erőkifejtésen kívül nem sok mindent érez.

Én nem sok szülésvideót néztem meg első baba előtt, de annál több történetet volt lehetőségem meghallgatni, mert a sógornőm szülésznő, de azzal is tisztában voltam, hogy azok a sztorik, amiket már elmesél, azok a hosszú munkatapasztalatának a legdurvább szülései, mert egyértelmű, hogy az marad meg benne a legjobban, esetleg még színeződik is a történet az évek alatt. Márpedig ha a nemtom hány száz szülésből, aminél jelen volt csak ennyi rossz eset van, akkor statisztikailag elég kicsi az esélye, hogy nálunk baj lesz.

Én alig vártam, hogy szülni menjek, mert nem tudtam, hogy mi vár rám, csak azt tudtam, hogy akkor meg születik a babám és egyébként is nagyon izgalmas dolog lesz, zajlanak majd az események, stb. Kb úgy éreztem magam szülés előtt, mint olyan vizsga előtt, amire nagyon készültem, amivel nagyon képben voltam és alig vártam, hogy ott ülhessek a vizsgalap előtt, csuklóból töltsem ki vigyorogva, aztán pedig kezembe kapjam az max pontszámos eredményt. (Nem voltam stréber, csak imádtam a matekot.)

És tényleg a szülés is ilyen volt: vártam, jött, nem volt könnyű, de annál nagyobb volt az öröm a végén.

Jah és szülés után hetekig olyan büszke voltam magamra, meg a férjem is rám, hogy szinte röpködtem a lakásban.

Ha tudtok, akkor próbáljatok meg pozitívan állni hozzá, gondoljatok úgy rá, mint egy nagy feladatra a felsorolásban, amit meg kell csinálni, amit meg tudtok csinálni, megkezdődik, vége lesz, nem tart napokig, hetekig, évekig, nem kell minden másnap végigvinni, ha szerencsések vagytok akkor csak néhány óra lesz és ki is lehet pipálni, mert megoldottátok. :-)

Lehet, hogy most elmeháborodottnak gondol majd engem az, aki még nem szült és tart tőle, de én kicsit irigyellek benneteket, hogy ilyen nagy esemény fog bekövetkezni az életetekben és hamarosan átélhetitek. Mit nekem államvizsga, meg esküvőnk napja, nekem magasról az első helyen áll az a nap, amikor a fiam született, ha azt kell felsorolni, hogy melyek voltak a legizgalmasabb és legjobb napok az életemben.

Hasonló szép napot kívánok nektek is!

Egy anyuka, aki nem rég szült, tehát nem az idő múlása miatt emlékezik már csak a szépre

Én csak a gátmetszéstől kezdtem félni, a szüléstől nem. De attól jól beparáztam, de csak pár napig tartott.-)

Nyugi, megélni teljesen más, mint megnézni.

11 hónapja szültem, és már várjuk a kistesót, hogy jöjjön, és sokszor nézek szülésvideót, és csak sírok, hogy szeretném újra átélni:-)

Ne félj!:-)Szép lesz!

35 hetes Gömbi vagyok. Nem tudsz beszélgetni róla az orvosoddal, szülésznőddel? Én mindent meg tudok kérdezni, mindent meg tudok beszélni. Illetve járok szülésfelkészítőre is, ahol mindent megmutatnak többek közt a szülé menetét is alaposan végigbeszéltük. Nem tudom van-e ilyenre lehetőséged, de lehet, hogy segítene.

Ez a hosszú, pozitív válasz tök jó volt. Bát én még előtte állok, de így állok hozzá. :-)