A vajúdás vagy a kitolás fáj jobban?

a vajúdás sokkal rosszabb - főleg, mert nem tudtam, hogy fél óra van-e még hátra, vagy esetleg fél nap, mert bármennyi lehet

mikor már a kitolás jött, akkor már nem érdekelt a fájdalom, mert jó volt, hogy tudtam, hamarosan vége a szenvedésnek és a karomba foghatom a babámat

nekem is a vajúdás volt rosszabb. Egyrészt azért, mert az fájt nagyon, másrészt én is a bizonytalanság miatt estem néha kétségbe. Három perces, nagyon erős fájdalmakkal indítottam a vajúdást, ami hamar átment két percesekbe. Alig tudtam pihenni, nem volt meg a bevezető 10-5 perces szakasz, ami általában meg van. És nem lehetett tudni, hogy mennyi van még hátra, két óra, vagy 12 óra (mert senki sem vizsgált meg és mondta azt, hogy nyugi, tágul szépen, valszeg x időn belül jön a kitolás). Úgy éreztem, hogy ebből a gyors és erős fájdalomból nem tudok fél napot, napot kibírni, ha erre gondoltam, akkor legszívesebben feladtam volna.

De szerencsére összesen három órát vajúdtam és jött a kitolás. Én gátvédelemmel szültem, ez lassabb, mint ha vágnak és azt mondják, hogy jobban is fáj, mert feszül a hüvely. Hát, nekem nem fájt és rövidnek tűnt, mert csak arra figyeltem, hogy mire utasítanak, amikor lehetett, akkor nyomtam, mint egy gép. A férjem minden nyomás után tudósított, és amikor egyszer felkiáltott, hogy már látja a fejét, látja a homlokát, stb, akkor úgy megtáltosodtam, hogy az hihetetlen volt, mert arra gondoltam, hogy nem lehet szegény babának kellemes ott beszorítva lennie, ha jót akarok neki, akkor minél hamarabb kinyomom.

Szerintem a kitolás azért is volt nekem gyorsabb és kevésbé fájdalmas, mert vajúdás alatt úgymond magamat sajnáltam, kitolás alatt meg már a babáért aggódtam ezerrel, őt akartam kiszabadítani a szorult helyzetből és csak erre gondoltam, teljesen elfelejtettem, hogy az én szervezetemmel mi történhet.

Én a kitolásra nem is a fájdalom szót használnám. Feszített, de nem fájt -fura, nehéz megfogalmazni.

Na meg az csak pár perc, 3-5 nyomás, és kint van:-) De nekem a vajúdás sem volt vészes, bármikor újracsinálnám:-)