Hogyan zajlott a szülésed? Bent volt a párod?

Igen bent volt. Ő sem ódzkodott, én szerettem volna. A fejemnél volt, nem volt igazán kíváncsi annyira a lent történtekre ;-) Sétálgattunk, kapaszkodtam bele néha, majd mikor már feküdnöm lehetett csak, magzatburkot megrepesztették a doki kiment ránézni egy másik páciensre, én meg éreztem, hogy annyi jön a baba. Fájdalom megszokszorozódott, éreztem, hogy nyom a testem. Levegőztem nagyon, és szorítottam a férjem ujját az ágy karfájába. Mondtam neki hívja a dokit. Elakart indulni, mondtam maradjon. Mondtam hívd a dokit mégegyszer megint elakart indulni, de megint nem engedtem. Mondtam csak kiabálj ki. Megtette jöttek is és jött a baba is.

Ez a másodiknál volt. Elsőnél több idő volt szenvednem neki meg néznie ezt. Igazából csak ott volt mellettem ez valamelyest jó volt nekem. Megbeszéltük már előtte, ha bármi hülyeséget modnanék ne vegye komolyan. Megbeszéltük előtte, hogy mit valószínüleg hogyan szeretnék. Ne menjen el kajálni míg én ott vagyok baba nélkül pl. Ha kérem, hogy törölje a homlokom, ha izzadnék csakis szárazzal tegye ilyesmi apróságok.

Mikor a baba kijött nagy a boldogság. Nekem utána nem volt fájdalmas semmi dolgozott rajtam az orvos, de nem fájt semmi, nézegettük a babánkat.

Sok sikert !

Nekem egyszer sem volt bent.

3 -ról tudok beszámolni,nem túl röviden :-D

1. 2007.03.31. (40+3hét) hajnali 2:17 (pisilésből indultam vissza az ágyba),amikor egy halvány mensi szerű görcsöcskét éreztem.Azt gondoltam,hogy jósló. 10 perc múlva (már az ágyban) jött még egy enyhe fájás,közben éreztem,hogy megrepedt a magzatburok,folyni kezdett a víz. Ébresztettem a párom,Ő nagyon édesen percenként kérdezgette,hogy hívja e a mentőket,mit csináljon... Megmosdottam- akkor még nem volt kész a fürdőszobánk,és lavóros megoldás volt-,majd furcsán néztem a fejemből,mert még mindig enyhe görcsöcskék voltak,és nem 10 percenként,hanem 3-5 percenként. Akkor szóltam,hogy hívja a mentőt,mert össze vissza jönnek a "fájások". (Hát,igen aki először szül életében,az nem igazán van tisztában a dolgokkal!) A mentő jött is hamar,a leendő apuka kocsival jött utánunk. A mentős feszt kérdezgette,hogy van e fájás,de nem volt,viszont rettentő kényelmetlen volt ülni! -először szültem,így nem tudtam,hogy azért volt olyan kellemetlen ülni,mert a kisasszony sietett kifelé.

A kórházban,ahogy felértünk a szülészetre,nagyon gyorsan felvették az adatokat- közben átöltöztem a kórházi "köntösbe",majd irány a szülőágy,jöttek a tolók. Hajnali 4:14-kor született meg az első leányzónk. :-D (3130g, 52cm) Persze gátmetszéssel. Fogadott doki nem volt,az ügyeletes kómás fejjel látott el. A szülésznő eközben jól letolt,hogy miért nem mentünk hamarabb.

2. 2009.07.02. (41+0hét)(erre már nem emlékszem ennyire pontosan,mert előtte 2 nappal kórházba lettem zavarva,mert csendben nyílt a méhszájam,a kiírt időponton is túl voltunk,és a kicsi lányom beszólt a nőgyógyásznak...)

Hajnali 5 után kicsivel jöttek 5 percenként a fájások,amik megint nem fájtak jobban,mint az első szülésnél. 7-kor volt az Nst,az nem mutatott semmit,pedig akkor már valamivel intenzívebben éreztem az 5 perceseket! Vissza mentem a szobába,ott nagyjából 3 percenként jöttek a fájások,amikor szóltam a dokinak,aki azt mondta,hogy "ez csak keménykedés". Nem sokra rá már percenként jöttek a fájások,fél órán keresztül,mire végre mehettem a szülőágyra. Ott azonnal burkot repesztettek,teljesen nyitva voltam és rögtön jöttek a tolók. 8:48-kor született meg a kicsi (2980g, 51cm). Szintén volt gátmetszés,csak ezúttal nem hatott a varrás alatt az érzéstelenítés.

3. 2011.09.12. (40+0hét) Hajnali fél 3 (amikor felkeltem,mert a kisebbik gyerkőc rosszul aludt,és vissza feküdtem),jött az első fájás. Ez sem volt vészes,inkább csak kellemetlen. Nagyjából hajnal 5-ig össze vissza jöttek a fájások (10,14,8,15,12,8,10... percenként) ezért nem is foglalkoztam vele. Majd 5 után beállt 6 percesre (miután a párom elment dolgozni). Gondoltam,még van időm. Felébredtek a csajok,egyből 2 percesek lettek! Hú,gyorsan telefonáltam apósomnak,hogy rohamban jöjjön, gyorsan hívtam a mentőket. Mire ide értek,már tolófájások voltak... Na,nem kell izgulni,kaptam a mentőstől a leb.szást rendesen,hogy "járt maga iskolába!?,ilyenkor kell már szólni?!"stb. Após még akkor sehol nem volt. A mentőben megszületett reggel 6:40-kor a harmadik lányunk. :-D (3340g,51 cm) Mire felsírt,addigra após is ideért. A magzatvíz nem volt tiszta,szóval tudta a kis Mütyűröm,hogy mikor kell kibújni! :-D

Könnyű szülést és egészséges kisbabát!!

41+1-nél akartak indítani. Szerencsére aznap hajnalban a kis hölgy úgy döntött, hogy akkor ő inkább magától elindul kifelé.

Apa bent volt velem végig, ő volt a lótifuti, akit küldözgettem a szülésznő után (pl. mikor hányingerem volt, vagy amikor jöttek a tolófájások). Eleinte ragaszkodott hozzá, hogy ő az "alvidékre" nem hajlandó nézni, az arcomat nézi, és a kezemet fogja. A végén már majdnem szemben állt velem, de nem az arcomat nézte!!! :)

Két nap múlva pedig már azt sajnálta, hogy nem volt nála kamera!!! Erre már csak azt tudtam mondani: "Édesem, szeretem anyósomat, de: ANYÁD!!!"

Ja, a köldökzsinórt is Ő vágta el!

szia nálam úgy alakult,hogy április 26.án voltam vizsgálaton akkor még semmi jele nem volt,hogy kiakarna bújni a fiam:)kérdezte a doki h melyik nap legyen a születésnap 27 vagy 28?annyira meg ilyettem,hogy a másnap nagyon közeli így 28,át választottam:)rettegtem az indítástól ...még aznap összevissza mászkáltunk,vásároltunk stb..eltereltem a gondolataimat...27.ére beterveztünk egy lazulós mozizós,éttermes napot férjem kivett szabit!26.án este a barátok közt öt néztük és elkezdtem görcsölni,de nem tulajdonítottam jelentőséget neki máskor is volt ilyen....10 óra körül elkezdtem mérni és bizony szabályos 10 perces fájások voltak!:)fürödni mentem azzal sem múlt sőt mire kijöttem 8 percesekre váltott!még ekkor is hagytam a férjem aludni,ő észre sem vett semmit ebből:)aztán éjfélkor már 5 percesek voltak,na akkor keltettem,hogy a fiunk szerintem nem fog 28,áig várni:):)hajnal 1 kor indultunk el a kórházba,itt paráztam egy kicsit már mert 3 percesek voltak a fájások....beértünk vizsgáltak nstre tettek fiam bekéssen aludt a hasamban:)végül csak burkot kellett repeszteni mert magától nem akart elindúlni...ez volt 2 30 kor!5 41 perckor megszületett a fiam,ő végül úgy döntött 27,én akar szülinapot,hiába anya másnapot szeretett/tervezett

volna:)a férjem végig bent volt,segített amiben tudott maszirozta a hátam az esett jól:)aztán simogatott na akkor elküldtem a francba addigra mindenki hagyon békén érzésem volt undok voltam,nagyon fájt már...szegény nem értette miért vagyok ilyen:)aztán ő vágta el a köldökzsinórt,segített az első fürdetésben a nővérnek:)szép emlékkel gondolunk mindketten vissza arra a napra:)

üdv,és kitartást,jó egészséget kívánok!

egy boldog 6 hónapos baba anyukája:)

Szia!

42. héten burkot repesztettek, majd jöttek az igazi rendes fájások... Egyágyas sz.szobán voltunk a férjemmel, egy nagy gátlazító labdán ücsörögtem, máshogy nem is bírtam volna azt a fájdalmat! :) Nekem sokat segített a párom, masszírozta a hátam, a derekam, beszélgettünk, stb. Amikor jöttek a tolófájások a kezét szorítottam, ő meg fogta a fejem. Nagyon szép élmény volt! Ha lesz második, biztos bent lesz megint!