Létezik olyan, hogy valaki érzi a szülési fájásokat, de mások nem látják rajta, hogy vajúdik?

Nem.

A végén már olyan erősek és sűrűek a fájások, hogy kis nyögdécselést, hangot azok is hallatnak, akik addig viszonylag hang nélkül viselték.

Ezért van, hogy a szülésznők belső vizsgálat nélkül is meg tudják állapítani hol tart a szülés.

De ilyen a tipikus hányinger 6 centi (3 ujjnyi tágulásnál), és kb. ezt követően fájások alatt már akaratlanul nyomkod is a kismama, ami kívülről is látszik a hason!

Még a negyedszer szülő is vajúdik valamennyit, mielőtt kibújik a pici.

Azért az nem teljesen úgy van, ahogy az első válaszoló írta. Nekem pl. egyáltalán nem volt hányingerem, és nyomási ingerem sem, még a kitolási szakban sem. Az orvos nyomta a hasam, mint az állat, én meg nem tudtam, hogy mikor kell nyomni, CTG-n nézték az összehúzódásokat, és úgy mondták, hogy mikor nyomjak.

Másnap beszéltem a szülésznővel erről, és azt mondta, hoy kb minden 10. szülés esetén, a kismama nem érez tolófájást, csak ugyanazt a fájdalmat, mint a vajúdás alatt, szóval nem kezd nyomkodni automatikusan.

Én 3 perces fájásokkal mentem a kórházba, taxival, és a taxis nem tudta, hogy éppen a szülés kellős közepén tartok, mert egy hangot sem adtam ki. Részben azért, mert nagyon fájt, részben azért, mert nem akartam halálra ijeszteni a taxist, nehogy valami baleset történjen. Én, ha nagy fájdalmaim vannak, egy hangot sem adok ki, összeszorítom a fogam, és nem pedig üvöltözök, vagy nyögdécselek. Mindenki másképp reagál a fájdalomra.

Szóval akkor, éjjel, rajtam nem lehetett észrevenni, hogy szülök.

Az nyilván nem lehetséges, hogy egyáltalán ne tűnjön fel senkinek, ahogy pl. kijön a baba, mert ez nem lehet "rejtett" módon megcsinálni. De a saját példámbó kiindulva, simán el tudom képzelni, hogy valaki csak a végén, a kitolási szakban jut el oda, hogy ne tudjon már uralkodni magán.

1. vagyok.

Én sem éreztem nyomási ingert, de mégis nyomódott a babám, úgy, hogy nekem fel sem tűnt.

A szülésznőm látta!

A hányinger nem kötelező, de nagy százalékban van.

A kitolási szakban is csak azt éreztem, hogy szétszakadok.

Ezt is kevesen bírják hang nélkül.

Olyan nincs azonban, hogy az arcán ne látszódjon egy vajúdónak a fájdalom, a feszítő érzés, hacsak nem EDA-val szül.

Ja, a taxiban és is visszatartottam még a levegőt is, hogy ne nagyon vegye észre, hogy vajúdok, de ezt nem lett volna szabad!

3 perces fájásokkal csak azért nem én vezettem be a kórházba, mert nem értem el a pedált a lábammal. :-) Tényleg így volt, be is ültem a vezetőülésre. :-)

Igazából nem is voltam biztos benne hogy szülök, a fájások a kocsiban rendeződtek, mire 10 p múlva megvizsgáltak, 4 ujjnyinál tartottam. Igazából amíg be nem kötötték az oxi-t (amit fogalmam sincs miért csináltak amúgy), addig semmi gondom nem volt a fájásokkal, oxitól talán 1 óra volt, vagy annyi se, és mindkét fiam kibújt 3 perc különbséggel. :-)

Az egyik barátnőm, mosott, teregetett, az anyukája épp ott volt nála és ő szólt, lányom hívok taxit, induljunk, mondta a lány, dehogyis, még nem szül, felvarrja a gombokat, végül anyuka erőskődésére elindultak és a főorvos kollegája mondta na nézzük mi a helyzet és kiabált kint a baba feje. Ennyi volt a szülés.

Úgyhogy ő pont fordítva volt, anyukája látta rajta, ő nem vette észre, hogy vajúdott. És épp csak nem otthon szült.