Van olyan, hogy valakinek annyira elviselhetőek a valódi fájások, hogy közbe rendesen tudja csinálni a kis mindennapi dolgait? (pl. főzés, számítógépezés, stb. )

Nagyon, de nagyon ritka, de volt már rá példa, h nem érezte valaki a fájásaokat és úgy szült meg, h a mentő sem ért oda.

Én barátnőmtől hallottam egy először szülőről, akinek rossz éjszakája volt, de tudott aludni, regggel kiment a wc-re és onnan ordított a férjének, h ez nem nagydolog, hanem egy még nagyobb.

Én egy harmadszor szülővel találkoztam a kórházban, aki szintén arra kelt, h nagy fájás és pukk, elfolyt a magzatvíz. Ki akart menni lezuhanyozni, de rájött, h nincs idő. A férje felhívta a mentőket és levezette a szülést (szerencsére orvos volt).

Van.A barátnőm tett-vett otthon,picit fájdogált a dereka,de ennyi és ezalatt szépen kinyílt annyira hogy pik-pak megszült.Viszont csalódott volt emiatt,és nem tudta felfogni hogy már megvan a kisfia,olyan gyors volt minden.

Hetekig depressziós volt.Ő szerette volna átélni a szülést.

Amikor kezdődnek a fájások akkor még van ilyen.

Amikor már sűrűbbek és erősebbek, akkor nem igazán van ilyen, legalábbis nem hiszem el.

De pl én reggel 6-kor 10 perces fájásokra ébredtem.

A szülésznő szerint már éjszaka kezdődött a dolog, és az első jó pár órát egyszerűen végig aludtam.

A második törpével jártam úgy, hogy kellemesen fárasztóan fájdogáltam. Fájások alatt meg kellett állnom, de a vajúdás alatt sétálgattam, énekeltem(távalattam a nagyot), táncoltam, férjemmel beszéltem.

2órája flangáltam a folyosón, amikor a szülésznő üresjáratban megvizsgált, és zavart vissza a szülőszobára mert csak a burok tartotta bent a gyereket. Én is vártam az égzengős fájós fájásokat, de nem volt idő rájuk. Ha bevittem volna a könyvem akár olvashattam volna, bárt az izgalom miatt az se ment volna.