Anyukák! Ti is voltatok így gyerekvállalás előtt?

Átérzem a parád, én is így voltam ezzel. Féltem a fájdalomtól, attól hogy a babával minden oké-e, na meg attól hogy hogyan fog az életem megváltozni. nekem az segített, hogy kiírtam magamból a "parákat" egy füzetbe. Sokszor könnyebb volt mint elmondani valakinek.(ha van ilyen) Szülés után meg elégettem. Valahogy megkönnyebbültem tőle. Egyébként ha már terhes leszel,

tuti nem fogsz úgy félni a vérvételtől sem, mert tudni fogod, hogy ez mind azért van, hogy tudd, hogy a babád rendben van-e. Ez nagy erőt ad.

Amúgy meg ha más nem segít, egy jó pszihológust kell keresni, egyáltalán nem ciki. Lényeg, hogy segítsen.

Régebben én is így gondolkodtam! Aztán rájöttem, hogy minél inkább ezzel stresszelem magam, annál jobban bemagyarázom magamnak a túlzott aggódást és még a végén be is vonzom majd a bajt (önbeteljesítő jóslatok).

Úgyhogy elkezdtem arra gondolni, hogy hány olyan embert ismerek, aki túlélte a szülést, egészséges gyereke lett és hány olyat, akinél baj volt (szerencsére az első verzió vezet).

Azóta szültem is, császárral. Túléltem, és előtte mindig azt mondogattam magamnak, hogy a szülés csak pár óra lesz az életemből. Mikor toltak a műtőbe, arra gondoltam, hogy nemsokára írom az örömteli sms-eket, próbáltam képszerűen magam előtt látni, ahogy jól vagyok, és nem a félelemre koncentrálni.

A barátnőm 2 gyereket szült úgy, hogy vérvételen a mai napog elájul :) Az orvosok ilyenkor el sem hiszik, hogy szülni képes volt gond nélkül.

De szerintem ha a párod majd egyszer azt mondja, hogy jöjjön a baba, elmúlnak, de legalábbis kisebb mértékűek lesznek ezek a félelmeid.

Szerintem ezt te sem gondolod komolyan, úgyis eljön majd az idő, amikor le sem lehet majd beszélni a gyerekvállalásról, ez függ attól is, mikor találod meg a párod, ha tegyük fel holnap találkozol vele, és fél-egy év múlva eljuttok oda, hogy lánykérés stb., akkor más vágyad sem lesz, mint hogy családot alapíts, főleg, ha a párod is gyereket akar majd.

De ha még akkor is parázni fogsz, lehet kérni császárt sok orvostól, ill. ha nagyon akarod, úgyis lehet találni olyan okot, ami miatt császárt javasolnak, sőt, lehet, hogy eleve úgy fogsz szülni, mert van, mikor nem is lehet másként.

Szerintem megváltozik majd a szoptatásról is a véleményed, de ha nem, ott a tápszer, az is tökéletes.

Ha valóban vágyni fogsz arra hoyg anya legyél és gyermeked legyen,akkor ez az érzés felül fog krekedni a félelmeiden.

Ha sosem kerekedik felül,akkor nem lesz gyermeked, és nem vágysz rá eléggé.

Lehet hogy a társadalmi normák miatt egy kicsit igen,de igazán biztosan nem.

Jesszus de durva! Minha én írtam volna ezeket! Annyi a különbség, hogy én már 35 éves vagyok, nem olyan régen szültem egy gyereket. Hidd el, a legnehezebb az egészben a döntést meghozni. Miután meghoztad és teherbe estél, onnantól ugysincs visszaút, így kénytelen vagy kibírni,elviselni,átvészelni,túlélni. Én nem csinálnám mégegyszer végig. Sőt ha a párom nem a párom, nekem talán sose lett volna gyermekem.

De túl vagyok rajta, így vagy úgy, nem részletezem. De hidd csak meg kell hoznod a döntést:-) Megéri;-)

-Pipi-