Volt olyan, akinek elcserélték a babáját a csecsemőosztályon?

Császárral szűltem 2 hónapja és egy kb. velem egy idős hölgy is.

Két babánk között (lányok) 30 perc különbség volt.

Utolsó napon, mikor kaptuk mind a ketten a zárójelentést, akkor bakiztak egy nagyot.

Nekem adták ki az ő gyerekét, neki pedig az enyémet. Az összes papirmunkát kezdhették előről, ugyanis nem rögzítették a gépben az adatokat a kezdetektől.

Mókás volt kb. 2 és fél órát még erre is várni ...

De akkor nem cserélték el, hanem a csecsemős figyelmetlen volt.

Elcserélés azért komolyabb dolog.....

Komolyabb dolog igen, de a csecsemősök oly annyira résen voltak a papirmunkában és a gyerekekben, hogy simán hazasétálhattunk volna mind a ketten. Ha nem szólunk egyből, akkor észre se veszik.

Amúgy meg teljesen mindegy, hogy előfordul-e vgay nem az ilyen. Azért vannak ott, hogy figyeljenek és precízen vezessék az iratokat. Nem pedig beszélgetni és kávézgatni.

Most várom a 3. babámat.

Amikor az elsőt vártam teljesen be voltam rezelve, hogy mi lesz ha elcserélik és én nem is merem fel? (olyan fáradt leszek szülés után)

Anno még ugye úgy volt, hogy a babát elviszik és kiglancolva viszik vissza.

Akkor mondtam a férjemnek, hogy valahogy meg kellene jelölni a babánkat :)

pl. rögtön rákötni egy "szerencsehozó szalagot" ahogy kibújik. Nem baj ha tök hülyének néznek, de ne cseréljék össze.

Végül a szobából sem vitték ki, a férjem fürdette.

Utólag jót nevetünk rajta mindig, de akkor tényleg én is nagyon féltem.

Remélem a 3. babát sem fogják kivinni a szobából,mert akkor beparázok megint...

Hát én restellem bevallani, de én olyan extázisba voltam szülés után, hogy hiába meredten bámultam a kislányom, egyszerűen nem memorizálódott a kis arca. Alig vártam már a gyermekágyas részlegen, hogy hozzák hozzám, amikor már végre képben voltam. Elcserélni tutti nem lett, mert a Férjem végig mellette volt, na meg a kibújás utáni pillanatról illetve még köldökzsinórostól a hasamon fekvésről nem egy kép készült, és hát a vak is látja, hogy ő az.

Azonban ami miatt a kérdésedre válaszoltam, az az, hogy pont kb. egy hete említettem meg a férjemnek, hogy ha mondjuk most kiderülne, hogy Ő nem a miénk és elcserélték mit tennénk?

Egyértelmű volt mindkettőnk válasza: 18 hónapja nevelem, Ő az életem, egy ilyen sajnálatos esetben is Őt tekinteném a gyermekemnek, semmi nem választhat el tőle. A vérszerintiről csak annyit szeretnék tudni, hogy jó helyen van.

Na de hálás vagyok, hogy a szituációba csak belegondolnom kellett, és nem átélnem.

Nem hinném, hogy manapság gyakori a babák elcserélése.

A tvben volt egyszer (talán a fókuszban), hogy valahol külföldön megszületett egy kisfiú (meg több is) és ahogy cseperedett, a haverok folyton ugratták apukát, hogy te ez a gyerek abszolut nem hasonlít rád. Annyira mondták, hogy apuka is kezdte elhinni, de anya állította, hogy ő bizony nem csalta meg apát. DNS vizsgálattal kiderült, hogy a baba bizony nem apáé... de még csak nem is anyáé.. Ekkor a gyerek már pár éves volt, ha jól emlékszem.

A sztori vége az lett, hogy a két család találkozott, de nem cserélték vissza a gyerekeket, hiszen évekig nevelték a másét, de sajátjukként szerették.

Nem élném át! 2 éves múlt a fiam, sokszor mondják, hogy biztos a miénk-e, mert nem igen hasonlít ránk. Hmmm... akárkié is (azért biztos, hogy a miénk) imádom!!!