Miért vagytok a természetes szülés hívei?

Az a nem normális, hogy rengetegen ilyenen gondolkodnak, hogy császár, vagy természetes szülés. Nekem mindig csak egy dolog járt a fejemben, egész terhességem alatt: hogy a gyerekem egészségesen szülessen meg. Mindegy, hogy milyen módon

Hála Istennek ez nem kívánságműsor. A császármetszés életmentő beavatkozásnak számít, nem a kismama kérésére végzik, hanem orvosilag indokolt esetben.

Nekem azért volt fontos a hüvelyi szülés, mert tudni akartam, hogy képes vagyok rá. Szerintem a babavárásban -nem elsősorban, hanem sokadsorban- az is a szép, hogy a teseóted képes "létrehozni" egy kis életet. Ennek a "befejezése", hogy meg is tudod szülni. A fájdalomra meg akkor és ott szükségem volt. A baba megérkezése egy olyan nagy esemény, hogy valahogy természetesnek érzetem, hogy ilyen erős testi tünetekkel járjon. Különben nem vagyok mazochista, ha kicsit is fáj a fejem, már veszem is be a Saridont. De akkor nekem kellett az a fájdalom.

Négyszer szültem, mind a négyszer természetes úton. Utolsó babámnál amikor kórházban voltam összebarátkoztunk az egyik anyukával. Neki nagy baba és farfekvés miatt indokoltan tervezett császármetszése volt. Nekem zslét kellett feltenni és így indítani, mert nem fejlődött már a babám. Nos így voltunk mi simán és császárral egy nap különbséggel voltunk kiírva: Nekem egyik nap délben, miután kiderült, hogy a babám nem fejlődik felrakták a zselét. Előtte zuhanyoztam, illetve beöntést kaptam. Utána kedvemre sétálhattam. Barátnőm sétálgatott velem, még nem volt meg a császár időpontja. Csak várt a kórházban és reménykedett, hogy hamarosan túl lesz rajta. Egész délután kisebb fájásaim voltak, mensis görcs szerűek, nem taglózott le.Amikor barátnőmnek elérkezett a napja, reggel már izgult, előző estétől nem ehetett, éjfél után mát nem is ihatott. Reggel vizit után ment beöntésre, majd tíz óra felé bekötöttek neki egy infúziót. Én este nyolcig sétálgattam, majd kezdtek erősebbek lenni fájásaim. Még ezek is elviselhetőek volta, de amikor erősebb lett kaptam egy injekciót. Elbágyadtam. Aztán jöttek a tolófájások. Barátnőmet délben vitték a műtőbe. Mindent érzett, de semmi nem fájt. Megszületett a babája, jól volt, megmutatták neki majd elvitték. Nekem jöttek a tolófájások, éreztem, ahogyan szépen jön ki a kicsim. Két fájás között jókat beszélgettünk, ötödik fájásra kint volt a babám. Édesen sírt, apa elvágta a köldökzsinórt és a pici, már már a mellkasomon is volt. Panaszkodott egy kicsit, még maradt volna odabenn. Aztán megnyugodott, és rám nézett. A világ benne volt a tekintetében. Párom könnyezett és hol a babát, hol engem simogatott, hol kettőnket ölelte. Még ott, meg is szoptattam a picit. Barátnőmet amikor visszahozták, reszketett. Infúziót kapott, aludnia kellett volna, de nem tudott. A babát nem hozták be, csak mesélte, hogy milyen szép. Még mentek az infúziók, amikor hozták az ő gyönyörű kicsijét szoptatni. Hanyatt fekve, szinte mozdulatlanul,még a csecsemős nővér segítségével együtt sem volt egyszerű művelet. Amikor én kész lettem (varrás, megfigyelés) a szülőszobán, felálltam, átültem egy kerekesszékbe és áttoltak a szobámba. Egy órát még pihegtem, eszegettem, iszogattam, majd kimentem WC-re és zuhanyozni. Lefeküdtem és már hozták is a cseppikémet megkérdezték, hogy hagyhatják e nálam. Mivel jól voltam, innentől velem maradt. Etettem, pelenkáztam, ölelgettem, gyönyörködtem benne. Barátnőm a műtét után még sokáig nem ehetett. Számolta az időt, hogy mikor kaphatja a következő fájdalom csillapítót. Nyolc óra múlva jött a nővér hozzá, hogy most akkor fölállnak. Húsz percet vett igénybe, vigyázni kellett a katéteres zacsira is. Teljesen meztelen volt, csak később engedték, hogy bugyit vegyen. (én diszkréten hátat fordítottam) A babája még mindig nem volt vele, csak etetni hozták. Ő is csak pépeset kapott enni. Amikor már önállóan föl tudott állni, megkapta a babáját, de mindig nagyon szenvedett amikor lábra kellett állnia, nem zuhanyozhatott. Amiben tudtam, segítettem neki. Amikor már ihatott, de nem kelhetett fel, itattam. Mivel már volt egy rendes szülése volt összehasonlítási alapja. Azt mondta ő ezerszer szül rendesen, mint még egyszer császárral. Én a negyedik napon hazamehettem a babámmal, ő csak a hatodik napon. Nagyjából ennyi. Remélem sikerült érzékeltetnem a különbséget.