Mire gondoltatok vajúdás alatt?

Arra gondoltam legtöbbet, hogy mennyire szeretnék aludni.. :) milyen jó lenne...

Éjfélre értünk a kórházba, reggel fél 9-kor született a Picuri, előtte nap egy percet sem aludtam.

Néztem ki az ablakon, figyeltem ahogy kel fel a Nap, és tudtam, hogy minden perccel közelebb kerülök a fájdalmak végéhez, és ahhoz, hogy találkozzunk Angyalkánkkal.

Aztán arra gondoltam még, hogy Anyukámék épp mit csinálhatnak, vajon fent vannak-e már stb...

Hát kb ennyi :)))

Végig beszélgettem a szülésznővel, még az elején viccelődni is volt kedvem :) Aztán, hogy milyen éhes vagyok... Hajnaléban kezdődtek a fájások, délután 3-ra lett meg a lányom. Közben szólt a helyi rádió, ahol dél előtt fél óránként elmondták a város éttermeinek aznapi menüjét... :(

Kint ezer ágra sütött a nap, de szerencsére bent volt légkondi, így legalább a melegtől nem szenvedtem. A fájásokkal nem volt gondom, elviselhetők voltak, csak a kitolástól rettegtem előre, mert nekem mindig az volt a legrosszabb... most is. Persze, alig vártam, hogy végre a kezemben legyen és újra átélhessem azokat a pillanatokat! Különben gyorsan telt az idő, mert én voltam egyedül, jól elbeszélgettünk, még tampont csinálni is beálltam...

Eleinte, amíg a férjem nem volt bent, addig zenét hallgattam, és énekeltem. Még jó, hogy hajnali 4 volt, senki nem hallotta, csak a szülésznőm.

Amikor ott volt a férjem, akkor meg jó volt, mert ő beszélgetett a szülésznővel, és én arra figyeltem.

De úgy gondolni nem gondoltam semmire, max. épp arra, hogy az aktuális fájást túléljem valahogy. 11 óra vajúdás, ebből 6 óra oxitocinnal!!!

A válasz írója 87%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 20:39

ne mondj ilyet, így is kegyetlenül félek

arra gondoltam, hogy mekkora hülye vagyok, legközelebb védekezni fogunk... :D

Most megint egy hét választ el ettől... :)