Olyan rettentő dolgokat olvasok itt, hogy úgy érzem én soha nem lennék képes szülni. Miért van ez a sok következmény?

Írjál még, légyszíves!

Most már annyira vicces vagy, hogy még többet szeretnék belőled!

császárral szültem, ezért a szülésről nem tudok nyilatkozni.

Csak azért írok, mert a terhesésgemet pozitívan éltem meg, nem volt inkontinenciám, nem küzdöttem aranyérrel. A hányás, rosszullét belefér. Nem adtak beöntést, de a vajúdás sem voltz elviselhetetlen.

Igazából csak azért írok, hogy elmondjam: nem 21 évesen, hanem 28 évesen, mikor teherbe estem, annyira nagy volt a vágyam a gyermek után, hogy ilyen kérdések, mint nálad, meg sem fordultak a fejemben. Csak arra koncentráltam, hogy gyermekem lesy. Utána hagytam magam sodródni a dolgokkal. Mikor 40 hetesen akkora lesz a hasad, hogy mozdulni sem bírsz, a kiságyra gondolsz, ami otthon már össze van szerelve, a kisruhákra, amik a kórházi csomagodban vannak, és alig várod, hogy babát lássál bennük, átértékelődnek benned a dolgok, és ezek, amiktől most tartasz, annyira elsikkadnak, hogy csak sodródsz az egész folyamattal és csak utólag jut eszedbe, hogy gátmetszésem volt, beöntést kaptam, Úristen, hogy éltem túl! Akkor csak a baba lebeg a szemeid előtt. Most még nem tudod megérteni, milyen ez, de ha ott leszel, hogy elfolyik este a magzatvized, annyira izgatott leszel, szinte mechanikusan csinálod majd, amit mondanak. MIntha be lennél drogozva.

Utána pedig olyan hamar elmúlik minden rossz élmény, 16 hónapos a fiam, már arra sem emlékszem, mi fájt és mi nem, csak ránézek és még mindíg sírok a boldogságtól, hogy ő itt van nekem. Ismét babát várok, és baromira nem foglalkoztatnak ezek a kérdések, mert túl lehet lépni rajtuk.

Szóval ne agyalj még ilyemin, mert csak magadat cukkolod fel vele. A babavárás, gyermekáldás gyönyörű dolog:))))