Olyan rettentő dolgokat olvasok itt, hogy úgy érzem én soha nem lennék képes szülni. Miért van ez a sok következmény?
Csak kíváncsiságból néztem meg egy két kérdést, de kb az elájulás szintjén vagyok attól amit itt olvasok. Nagyon szeretnék majd gyereket, sőt kettőt is, 3-4 év múlva kerülhetne rá sor. Vákum, gátmetszés, aranyér, beöntés. Nemtudom hogy hogy lennék képes ilyesmire. Nagyon szeretnék gyereket egyszer, de rendkívül félek az egésztől, és attól is hogy később maradandó bajom marad belőle.
Nyugtassatok meg, mondjátok el saját tapasztalataitokat.
Párommal is beszéltünk már erről, már most mondtam neki hogy szeretném hogy bennt legyen velem, de hallani sem akar róla, egyedül képtelen lennék ilyesmire.
És mi a helyzet a császármetszéssel? Lehet azt kérni, az jobb megoldás mint a természetes úton való szülés?
21L
Azelőtt, amikor még csak gondolkodtunk a gyermekvállaláson, pont így gondolkodtam, mint te. Féltem, kerestem a kiskapukat.
Aztán ment minden a maga útján, két gyermeket szültem simán. Nem kértem császárt, nem volt lehetőség még fájdalomcsillapításra sem. Nem hiányzott. Ezeket a fájdalmakat el lehet viselni, könnyebb, mint pl egy fogfájás, mert ez nem értelmetlen, véget nem érő fájdalom.
A beöntés, gátmetszés, stb a szülés velejárói, ahogy a terhesség alatti vizsgálatok is. Ha odajutsz, mindez természetes lesz már, ne aggódj.
Most, két terhesség és szülés után irigykedve nézem a kismamákat, mert sajnálom, hogy valószínűleg én már ezt nem fogom átélni többé.
12.01 te meg mért vagy ennyire agresszív?
szerintem nem erre volt kíváncsi a kérdező, sokat nem segítesz neki a kioktatással.
Mellesleg, ha rendesen elolvasod, amit írt, akkor látod, hogy ő sem írta, hogy az aranyér mindig örökre megmarad.
"kellemetlenségeket, amik később is megmaradhatnak (pl aranyér) hogy lehet hogy egyes nőknél nem múlik el, másoknál pedig "hipp-hopp"."
És miért olyan hihetetlen, hogy rajtad kívül más is tudja, mi az az aranyér??
Bocs az offért, kérdező, de felbosszantott.
12.19 voltam.
Először is. Ne olvasgass ilyeneket.Másodszor pedig tudni illik hogy sok nő szereti a szülését horrorosabban leirni,elmondani,ma még nem szült nőknek,hogy ezzel is bizonyitsák micsoda nagy tettet hajtottak végre(tényleg nagy tett,ez nem kétséges,de sokak sportot uznek abból hogy fiatalabbakat rémitgetnek)
A beöntés,gátmetszés az smmiség. Az aranyér ha szerncséd van elmulik,vagy ki sem jön. a vákumot ma már nagyon ritkán használják.
Ami nem kellemes valoban a szülés körül,azok a fájások,de erre ott van az epidurális érzéstelenités. A másik nem épp leényálom dolog a császár utáni lábadozás,na azt nem kivánom senkinek. Inkább a rendes szülést.
Mire babára kerül a sor,a párod még 100x meggondolhatja magát,meg lehet addig le is cseréled.
Én is valahogy így gondoltam mint Te. De a kisbaba utáni vágy egyszer csak legyőzte a félelmem. Terhes lettem. Aztán berepedt a hasam (striák), dugig van vele, már fehérek, pedig minden vacakkal kentem. Az aranyerem is megvan, több külső is, az egyetlen hatásos krémtől hasmenésem van, amit hát... nem tesz túl jót neki. Gátmetszésem is volt, fájt vagy 2 hétig (4380 grammos babát szültem természetesen), de ebből már semmit nem veszek észre. A cicijeim jó megúszták, nem lettek csúnyák. Ez mind-mind genetika, nekem ez jutott. De semmit nem bántam meg, imádom a 16 hós kislányom, és egyre többet gondolok kistesóra, hogy újra terhes akarok lenni, újra szülni szeretnék (pedig nehéz szülés volt).
Hidd el, ha elég érett leszel az anyaságra, akkor átlendülsz majd ezeket az "apróságokon", most még fiatal vagy (agyban értem), érthető hogy félted a tested. Pár éve még én is így éreztem. Most már a csíkok sem érdekelnek, nem tudok ellene tenni, elfogadtam magam így. 180 cm/75 kg vagyok, nem hiszem, hogy túl kövér, a férjem szeret, a kislányom csodás.
Én is hasonloan voltam,gondolkodtam is h tuti császárt akarok.
Aztán jött hogy én szeretnék babát,és mikor összejött eszembe se jutott a császár.sajna mégis az lett.nem tudom mi a jobb,ez vagy a sima,mert van aki császár után is rohangál,de van aki a sima szülés után 2 hétig ülni is alig tud.Változó.Nálam nem volt gond h igy alakult,elötte sokat vajudtam(hu de utálom ezt a szót...)de mikor megszületett a fiam ,azt mondtam ujra belevágnék:))
(halkan megjegyzem,aranyér nem csak a szülés miatt lehet,anélkül is sajna)
páromat nem eröltettem h bejöjjön,de mégis bejött,mondtam h rábizom a döntést.sajna azota nem vagyunk együtt,olyan érzésem volt h -hiába császár lett és nem volt ott végig-megundorodott tőlem:(((
Hidd el bármennyire is kellemetlen a dolog, a baba érkezése sokkal jobb következmény, mint mondjuk egy nyílt lábtörés vagy egy szívműtét vagy bármilyen műtét, orvosi beavatkozás következménye, ahol ugyanúgy van metszés, vágás, beöntés, stb. S még bármi meg történhet veled, szóval ha kórházba kerülsz, az azért legyen, mert babát szülsz! :)
A terhesség alatt és szülés alatt vannak kellemetlen élmények, de ez a velejárója a dolognak, és idővel szépen halványodnak is az emlékek. Nem véletlen szülnek sokan több gyereket is, mert elfelejtik a rosszat.
Babavállalás előtt pedig ne olvass ilyeneket, majd ráérsz utána. :)
13:02es nagyon sajnálom h a párod elhagyott :(((
Egyébként nekem is már nem egyszer megfordult a fejemben h lehet h jobb is lenne ha nem lenne ott mert ő is fél mindenféle beavatkozástól, fogorvoshoz sem mer elmenni és én is tartok attól h nehogy velünk is ez legyen a vége
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!