Tele van a fejem a rémisztő szülés történetektől így szülés előtt pár héttel. Megtennék az anyukák, akiknek kellemes / nem szörnyű élménykét maradt meg a szülés, hogy megírják a sztorit? Nagyon szeretnék ilyet is hallani/olvasni!

Nem kellene rémtörténeteket olvasni! Én nem olvastam szülés előtt, igaz, nem is volt rá időm.Az más, hogy az ember igyexik mindenre felkészülni...(bár szerintem a szülés pont olyan dolog, aminél nem lehet mindenre gondolni!)

Nekem maga a vajúdás és a szülés része jó emlékként marad meg. Gyorsan lezajlott, rövid ideig tartott az erős fájásos rész. A legjobb pedig, amikor kezedben tarthatod a magzatmázas, véreskés, de mégis a legszebb lényecskét a világon:)

Nekem az egész 7 és fél óra volt. Éjjel 2 körül elment a magzatvíz, megfürödtem, hajat mostam, szárítottam, aztán gyalog bementünk a kórházba (10 perc innen). Nem volt nagy fájdalmam akkor, csak ahogy a jósló fájt, annyi volt. Hajnal 5-kor indultak be az események, akkor megkaptam a beöntést, nah, onnantól eléggé fájt már. A lényeg, hogy hiába tágultam ki, nem akart megszületni a Srácom (nem jött lejjebb), ezért császár lett a vége. 9.38-ra megvolt a Fiam. Amikor betoltak a megfigyelőbe, azt mondtam a Férjemnek, hogy akár már most is jöhet egy újabb szülés, mert nem is annyira gáz, mint, ahogy én is olvastam a történeteket.

Utána a szoptatás... Arról már hallottál? :D

Nekem indított szülésem volt, aznap kellett befeküdnöm a kórházba. Reggel már fura volt a hasam, és hánytam is, de semmi különös, azt hittem, hogy az ideg miatt! Bementünk a kórházba, ott kiderült, hogy 5 perces fájásaim vannak! :o) 9-re jött a doki, burkot repesztett, azonnal jöttek a 2 perces fájások. 10-kor epidurált kértem és innentől aludtam! :o) 3x kaptam érzéstelenítőt, kb. fél vagy 1 óra volt kemény amikor már nem kaptam EDA-t és a kitolásra vártunk. A kitolás meg volt 20 perc alatt! :o)14:28-ra már a kezemben is volt a kislányom!

Nem szabad a szüléstől félni, annál rosszabb, mert előre stresszeled magad! Arra kell gondolni, hogy minden rendben lesz és, hogy az a baba nem marad bent, így vagy úgy de kijön. Ha félsz, ha nem félsz! :o)

Szép és könnyű szülést kívánok! Majd, ha már megszületett a babád írd meg, hogy hogy sikerült! :o)

olyan kis aranyos vagy pedig nem szabad félni.nem lehet semmi baj.:D

1.szülés:

a kiirt nap előtt mentem ctg re amin láttam hogy érdekes dolgokat mutat és mondta a doki hogy megvizsgál.Közölte hogy van egy jo meg egy rossz hire.a rossz nem mehetek haza a jo szülni fogok hamarosan mert 2 ujjnyira nyitva vagyok.

semmi fájásom nem volt du 4 ig.elkezdett fájni a derekam és egész éjjel küzdöttem a fájásokkal közben befeküdtem a kádba de az nekem nem vált be.aztán reggel 7 kor burkot repesztettek de lassan tágultam..és 7 éve nem lehetett inni csak nedvesitették a számat.aztán délután 1 kor ki voltam tágulva de a kicsim rosszul feküdt.a doki azt mondta ha nem fordul be rendesen akkor császár lesz..már könyörögtem neki a császárért de nem lehettem elég meggyőző mert azt mondta hogy most szülünk.és már jöttek is a tolo fájások.kicsi szivem 2 nyomásra kint volt :D 22 óra baromi hosszu volt de mikor kijött egyből mondtam a dokinak hogy na még egy ilyet bevállalok :D:D

Nekem anyósom mesélte a szülés/vajúdás történeteit. Az első gyerekét vízben szülte. Azt mondta, vajúdással együtt 2-2,5 óra volt. Nem is nagyon fájt neki, mert a víz teljesen ellazította.

A második gyerekét "normálisan" szülte, az sokkal jobban fájt, és majdnem 5 óráig tartott.

Szóval én mindenképp vízben fogok szülni.

Egyébként mindenki, aki szült, azt mondja, hogy annál szebb élménye nem volt még, mint amikor a gyerekét a kezébe adták. Abban a pillanatban elfelejtette az egész addigi szenvedését. (Remélem tényleg így lesz...)

Rémsztorikat pedig ne olvass, mert attól csak rosszabb lesz. Rágörcsölsz, és nem tágulsz majd elég gyorsan. Én egész végig a vajúdás alatt azon fogok gondolkozni, hogy milyen lesz a fiam, kire fog hasonlítani, mit kitől örökölt, stb. Meg elképzelem, hogy milyen lesz, ha már kint lesz végre. Szóval csupa szép és jó dolgokra gondolok, ezáltal talán nem leszek görcsös, és hamar túlleszek rajta. (Lehet, hogy hülyeség, de az a lényeg, hogy eltereljem valamivel a fájdalomról a gondolataimat.)

Jó babavárást!

34 hetes kismama

Ne olvasgass.........minden szülés más! Minden rendben lesz, és állítom, hogy minden fejben dől el.

Én első gyerekes anyukaként egyáltalán nem féltem. Próbáltam maximálisan tájékozódni a szülés minden apró részletéről, de rájöttem, hogy felesleges, mert ez az én utam, ezt nekem kell végigjárnom.

Akkor kapott el a félelem és a felismerés, amikor elfolyt éjjel a magzatvíz. De ez is hamar átment, mert a félelmet felváltotta az izgatottság, a várakozás, a tettvágy. Csak azt hajtogattam magamban, hogy annyian, és annyiszor végigcsinálták, hogy nekem is menni fog, most én vagyok a soros. Fájásom egyáltalán nem volt, szó szerint semmi (időnként egy pici keményedés) így oxitocint kaptam a magzatvíz elfolyása után 6 órával. Na attól lettek aztán brutális fájások, de hidd el nem olyan szörnyű. Fáj-fáj minek hazudjunk, de simán ki lehet bírni. Fontos, hogy próbálj ellazulni a fájásoknál. Én a kicsikémre gondoltam, és úgy nyíltam ki, mint a tubarózsa. Azt mondták, hogy talán olyan 12 óra múlva szülök majd meg, na az oxitocin utáni 3. órában már a kezembe volt a babám. Hiszem, hogy azért, mert nem idegeskedtem, és próbáltam lazítani, és hagyni, hogy minden menjen a maga módján. Az ember erős, és ennek a fájdalomnak tényleg értelme van. Egy percig ne félj, élvezz ki minden pillanatot a terhességedből. Ne hagyd, hogy a félelem megkeserítse ezeket az utolsó időket. Minden rendben lesz, ne rémisztgesd magad, ne olvasgass.

2.szülés

3 nappal a kiirt előtt mentem reggel a dokihoz vizsgálatra.mig kint vártam rá elkezdett fájni a derekam és x percenként vissza jött..mondtam is a barinőmnek hogy tuti szülni fogok:D bementem a dokihoz sztk-s volt és mondta hogy 2 ujjnyira nyitva vagyok ha sürüsödnek a fájások irány a korház..haza jöttem,megfőztem,kimostam,kitakaritottam és fél 5 re délután bementünk a korházba ..3 ujjnyira nyitva voltam megkaptam a beöntést ami nem is volt olyan vészes mint sokan mondják :D

aztán .... erősödtek a fájások jobban fájt mint az elsőnél de éreztem hogy gyorsabban megy.közben párom folyton telefonált és mindenkinek azt mondta hogy nem soká meglesz a baba..mondtam neki röhögve hogy ne hazudjááá már mert ez a gyerek reggelre sem jön ki..bejött a szülésznő megvizsgált és mondta hogy de fél órán belül meg lesz a baba,..hmmmm ahogy kimnet szoltam páromnak hogy rohanjon érte mert nyomnom kell..és irto gyorsan 2 nyomásra megérkezett a 2 kislányom :D este 7 kor már 3 asban voltunk a szülőszobán..

mindenkit egyből fe lhivtam olyan adrenalin volt bennem,és este 9 kor már az osztályon sétáltam :D

szia,

a várandósságom életem legszebb 9 hónapja volt, minden nap egy új élmény, a várakozás, az újabb ultrahangok, a nap amikor először éreztem Őt mozogni, amikor először csuklott, amikor megtudtuk, hogy fiunk lesz, egyszóval felejthetetlen volt minden!! azután eljött a nagy nap :) apás szülésünk volt, ami a legjobb döntés volt!! amennyire egy szülés lehet könnyű, az enyém az volt, otthon vajúdtam és amikor 5 percesek lettek a fájások ébresztettem Apát, hogy idő van!! :) végig mellettem volt, segített, azt hiszem, hogy csak 1x küldtem el, hogy ne érj hozzám, ez az egész a Te műved!! :D és amikor eljött a pillanat és kibújt a mi kis drágánk Ő csak állt és meg sem tudott szólalni...:) annyit tudott csak mondani, hogy szeretlek... sosem fogom elfelejteni!! amikor végre megfoghattam azt a kis emberkét, aki 9 hónapon át a pocakomban volt leírhatatlan érzések árasztottak el. azt hittem sírni fogok, de nem jött ki könny a szememből, egyszerűen csak néztem azt az aprócska emberkét és átjárta a testem valami olyan, ami már soha sem fog elmúlni... ANYA LETTEM!! CSALÁD LETTÜNK!! amikor a férjem először a kezében tartotta ez az érzés még csodásabb lett, látva a szemében azt a ragyogást és a hálát, amivel rám nézett és megköszönte, hogy megajándékoztam a gyermekünkkel. számomra felejthetetlen élmény marad az a nap!! ott és akkor kezdtem élni igazán!! :) 8 órát vajúdtam, nem kaptam semmilyen fájdalomcsillapítót, gátmetszésem is volt, de ezek a dolgok mind eltörpülnek!! csak pillanatnyi fájdalom!! mára a kis fickó 2,5 éves, egy kis örökmozgó, már beszél, lassan oviba megy... de néha este, amikor elalszik csak fekszek mellette és nézem... nézem azt a kis emberkét, aki belőlünk lett és megváltoztatta az életünket azzal, hogy világra jött!!!!

Ági