Hogyan készültök az első napokra lélekben? Készültök egyáltalán?

Tényleg ne is próbálj meg készülni, mert úgyis mennek majd maguktól a dolgok. Néha kicsit (vagy sokkal) nehezebben, máskor meg könnyebben.

Én nem készültem, nem is tudtam! Derült égből villámcsapásként a 35. héten beindult a szülésem. Ekkor még javában dolgoztam, nem is volt meg még minden cucc, nem volt összekészítve csomag... Az meg hogy elkezdjek azon filózni hogy milyen lesz? Én ezt az utolsó néhány napra tartogattam volna... De a fiam gyorsabb volt. Időm se volt még megijedni se, mert hirtelen csak ott termett, és gondoskodni kellett róla!

Hál' istennek nem volt semmi gond, viszonylag könnyen mentek a dolgok. Most hogy már 14 hónapos, azt mondom sokkal több nehézség van. Mostanában többször előfordul, hogy nem tudom miért sír... Míg kicsi volt, azért mindig tudtam mi a baj. Most kezdi szerintem a hiszi is megkörnyékezni, úgyhogy most újra próbáljuk egymást kiismerni.

Szóval képtelenség előre felkészülni, ne is próbálkozz! Mert a gyerek is változni fog folyamatosan.

Talán néhány gyakorlati tanács, az én hibámból kiindulva, hogy legyen minden meg ami kellhet, és legyen készen a kórházi pakk!

Ja és sok boldogságot!

Szia!

Úgysem tudsz rá felkészülni, ezt át kell élni. Az én közelemben voltak kisbabák előtte is, mégis teljesen más, amikor neked születik gyermeked. Tényleg nem könnyű az anyaság, de csodálatos is.

Biztos bele fogsz jönni és jó anya leszel. Sok sikert a szüléshez!