Miért nehezebb a császár mint a hüvelyi szülés?

attól függ, milyen fajta vagy. Láttam olyan csajt, aki 2 héttel hüvelyi szülés után még nem tudott ülni. Én császár után 2 héttel végigtakarítottam a házat, 3 hetesen fát hordtam. 1000-szer császár, mint hüvelyi szülés.

Az első felkelés tényleg szörnyű.

Én csak a hüvelyi szülésről tudok írni.

2 babát szültem természetesen.

1. baba: 2 nap vajúdás, oxitocin, majd közel 4kg-osan született meg.

A gátam hetekig fájt, az aranyér csomagom hónapokig.

Ekkor ennyivel megúsztam.

Most született a 2. babám 6 hete, 1,5 óra alatt, 4250gr-osan.

Fájdalomcsillapítás nélkül. Szétrepedt a méhnyakam, egy órán át varrtak belül, egy órán át kívül a gátamat.

A mai nap fáj az aranyerem, alig bírtam hetekig ülni.

A mai napig spontán bepisilek, pedig próbálok intimtornázni, de egyenlőre sikertelenül.

Ez az én természetes szülésem könnyűnek nem mondható felépülése.

Párommal még nem szeretkeztünk, de előre félek, mert a tükörben megnézve magamat, hatalmas lett a hüvelynyílásom.

utolsó vagyok. Köszönöm:) Neked és a babádnak sok boldogságot kívánok én is:)

és jobbulást:)))))

Mind a kettőben volt részem.

Első babám farfekvés miatt császár volt. Bementem a kórházba, másnap délelőtt műtöttek. Utána rettentően fájt a seb, felkelni azt hittem soha nem fogok, de pár nap után könnyebb volt. Nagyon gyorsan gyógyultam. Tejem is 3. napra belövellt, addig előtej jött. Nem vajúdtam egyáltalán.

Második babámat (lassan 6 hete) természetes úton szültem. A vajúdás utolsó 4 órája borzalmas volt, pedig viszonylag gyorsan tágultam. A kitolás már nem volt olyan vészes. A babámat rögtön a hasamra tették, majd a férjem vágta el a köldökzsinórt. De a vajúdás borzasztó volt, azt hittem ottmaradok, és nekem egy fájás másfél-2 percig tartott, nem 50-60mp-ig. Akkor megfogadtam több gyereket nem vállalok. Soha nem volt aranyerem, de az kijött, volt gátmetszés, a hüvelyem is két oldalt repedt... utána ülni nem tudtam, vérömleny lett az ülőgumómon a fura póztól ahogy ültem (feltört a betét), a farcsontom is nagyon fájt, 1 hétig állni, járni ülni borzalmas volt, legszívesebben sírtam volna. Ez a része jobb volt a császár után. A lányom 3750cm-rel született, nem volt pici hozzám képest.

Utólag örülök hogy sikerült megszülnöm természetes úton, de a vajúdás alatt mondtam az orvosomnak hogy vigyen a műtőbe mert nem bírom(indok lehetett volna rá mert másfél év telt el a császár óta) de megbeszéltük végül hogy megpróbálom.

A császár után az volt a rossz hogy egy jót zuhanyozni nem tudtam mert a heget nem érheti víz.

Most viszont az volt a jó, hogy hazaérve a kórházból a másfél éves lányomat nyugodtan felemelhettem, mert ha most is császár lett volna, nem emelhetném.

Mind a kettőnek is van kockázata, előnye-hátránya. Mindenki másképp éli meg.