Gyermekágyon lenéztek a csecsemősök és a szobatársak az igényességem miatt. Normális reakció ez?
Inkább furcsálhatták, mert az anyukák többsége a kórházban nem sminkel.
A szülés utáni napon már én is sminkeltem, nem érdekelt, hogy kinek tetszik vagy kinek nem, rosszul érzem magam smink nélkül!
(Pedig komplikáció lépett fel a szülésemnél, és a sok vérveszteség miatt csak másnap tudtam ájulás nélkül eljutni a fürdőig, de pont ezért is volt számomra fontos a smink, mert úgy néztem ki, mint egy hulla, sokkal jobb lett a festéktől a közérzetem is!)
Hát elég furcsa, hogy a sminkeléssel foglalkoztál. Nekem is szemet szúrt volna. Ilyenkor az ember inkább a babával foglalkozik, és nem annyira a saját külsejével. Nomeg a szülés utáni fizikai állapotával van elfoglalva.
Ha egy picit részletesebben leírnád, hogyan élted meg azt a pár napot, lehet, hogy jobban megértenénk. Természetes szülés volt? Nem voltál fáradt, kimerült? Fájdalmaid nem voltak? Babádat tudtad szoptatni? Ott volt veled? Melled nem durrant be? Nem folyt a tejed? Nem ömlött belőled a vér? Vagy mindezek ellenére a rúzsok között válogattál? Bocs, tényleg nehéz összeraknom a képet. De nem bántani akarlak, nem, semmiképp. Csak nem értem.
Sziasztok! Köszi a válaszokat!
Onnan tudom, hogy kibeszéltek, hogy tulajdonképp hallottam. :) Sutyorgás, mikor a mosdóban voltam, majd mikor kimentem. Síri csend, soha nem folytatódott a beszélgetés. A csecsemősök is bökdöső megjegyzéseket tettek. Egyébként nálam az alap smink: korrektor, púder, szemcerka, szempillaspirál, ajakápoló, pici pirosító, és néha pasztelszínű szemhéjpúder+PARFÜM.
Egyébként császáros voltam, de én abszolut könnyedén éltem-élem meg. :) Tejem a 3. napon kezdett el ömleni. Vérzésem annyi volt az első napokban is, hogy elegendő volt az Always night. Mikor a babám aludt, én bizony szemöldököt szedtem, körmöt reszeltem. Én ilyen vagyok. :) Persze fájt a sebem, de igyekeztem inkább mással foglalkozni. Mikor fent volt a kicsim, folyamatosan velem volt, illetve vele voltam, kivéve a császár utáni fél napot. Vagy babusgattam, vagy háromnegyed órákat is a mellemen volt. Úgy érzem nem őt fosztottam meg magamtól, csak azért, mert mikor aludt, nem szennylapokat olvastam mellette, hanem inkább a testemmel foglalkoztam.
Hát nekem szerintem itthon sincs ennyi smink cuccom :)
És itthon sem testápolózom magam, csak télen, ha kiszárad a bőröm, de ha nincs vele gond, akkor nem. Valahogy utálom, ha krémes a kezem... (én sem értem)
De ha Te ilyen vagy, ezek érdekelnek, akkor csináld így. Nem lesz senki rosszabb ember attól, ha szemöldököt szed, vagy storyt olvas, vagy alszik, mikor a baba pihen.
Én viszont biztos, hogy melletted kellemetlenül éreztem volna magam, tramplinak, stb-nek, és lehet, hogy én is a kibeszélést választottam volna :)
Reggel leadtuk a babákat, zuhany(volt amikor előtte sikerült), tiszta ruha(nem hálóing), deo.
Sminkelni azért nem sminkeltem, mert a szülés után kipattogzottam(1,5hétig rémes tinipattanásaim voltak:() erre is készültem.
Futkároztam, csitti-fitti voltam:)
Sminkelni amúgy nem mindig szoktam, nélküle is szép vagyok, ha nagyon jól akarok kinézni, akkor sminkelek.
Én császár után ömlöttem, és 5 percbe telt, míg levakartam magam az ágyról. Zuhany után, mikor felöltöztem, már kezdhettem elölről a zuhanyzást, mert a lábamon is vér folyt.
2. napon bedurrant a cicim. Két tégla lett belőle. Egész nap azt kellett masszíroznom, és fejnem. A gyerek nem tudta szopni egyáltalán. A hátam majd leszakadt, mert a terhességi súly (ami a babát jelentette ugye) elvesztése után a súlypontom teljesen megváltozott, és a gerincoszlopom ehhez nem tudott kellő gyorsasággal reagálni. Nagyon megromlott a tartásom. Ez is eltartott 1-2-3 napig. Aztán pedig jött vég nélkül a tej, és a szoptatás. Magas láz, ömlött rólam a víz. Volt, hogy vacogtam a hidegrázástól. Örültem, ha a kötelező napirendet tartani tudtam. Azt, hogy ugye én eszem naponta háromszor (ez szinte sosem jött össze), etetem a babámat, és minden etetés előtt, után fejem a tejet. Nekem ráadásul még cukorszintet is mérnem kellett napközben...
Én nem hogy szemceruzával nem foglalkoztam, de még a hajkefét is volt, hogy csak délután vettem elő.
14:59-es vagyok. Szerintem teljesen természetesnek kellene lennie annak is, hogy egy nő szeretne adni magara. Ha valakinek a smink is ehhez tartozik - mint nekem is - akkor ne legyen ez furcsa egy masik nő/anyuka szamara. Nekem két gyerekem van. Mindkét gyerek ébredése előtt úgy kelek fel, hogy a sminkemre, a frizuramra is legyen időm a reggeli mellett!
A korhazban sem hiszem, hogy mas a helyzet. Barmily meglepő, de amikor elkezdődött a szülésem, akkor is zuhany és smink, majd elindultam a korhazba. Az első sima
szülés volt, a masodik sürgősségi csaszar. Mindkét szülés utan amint lehetett labra alltam, és a fajdalmammal nem foglalkzva zuhany, hajmosas és smink. Az én babaim szinte egész nap aludtak vagy szopiztak. Amikor pedig aludtak, lehetett magammal is foglalkozni 15-20 percet. Egy smink, aki naponta hasznalja, az rutin mozdulat. Megvan ennyi idő alatt. Szerintem semmi csodalkozni valo nincs ebben. Valoszínűleg szamomra azért egyértelmű a kérdező, mert én is ilyen anyuka vagyok. Mint ahogy a jatszotérre sem tudok lemenni smink, parfüm nélkül és melegítőben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!