Papás szülés? Biztos, hogy jó? Nálatok hogy lesz?

Azt javaslom a vajúdáskor hívd be, ha szülésnél idegenkedsz is.

Én kétszer szültem, egy természetes és egy császár.

A férjemet nem zavarta az, hogy ott volt a szülésnél. Az már annál inkább, hogy a császárkor nem jöhetett be, mert altattak.

Ha vajúdásnál bent van, legalább nem vagy magányos. Engem úgy otthagyott a szülésznő, doki, hogy azt se mondták meg merre van a vécé.

Három óra múlva vizsgáltak meg újból, mikor könygött a férjem, hogy nézzenek már rám, mert úgy érzem, nagyon nyomnom kell. Mire visszaértek már a szülőcsatornában volt a lányom!

Szia! Én az anyukámmal mentem szülni,mert a férjem távol volt éppen,amikor elment a magzatvíz. De egyébként sem jött volna be,mert viszolygott a dologtól már a terhesség idején is. Először nagyon megbántva éreztem magam,hiszen ma nagyon gyakori az apás szülés és pont az én férjem nem akart bejönni velem! Szülés után már annak is örültem,hogy még a szülőszoba közelében sem volt,és hálát adtam az égnek,hogy nem erőltettem rá. A fájdalom olyan dolgokat hozhat ki az emberből,amit nem is gondolnánk. Szegény anyukámra fájdalmamban sokszor szinte kiabáltam,hogy segítsen már,meg ne így fogja a kezem,hanem úgy. Ő eltűrte,hiszen tudta mit élek át. A kitolás pedig egy férfinak szerintem sokkoló látvány is lehet,nem csoda hogy annyi férfi már nem kívánja utána a feleségét. Én valahol megértem őket ezért,pedig a nők oldaláról nézve fájó pont lehet ez.

A baba születése amúgy is sokszor próbára teszi a párkapcsolatot,akkor is ha nincs bent az apa a szülésnél. Én örülök,hogy nem volt bent,és újra így lenne. De azt is elismerem,hogy vannak apák akik alkalmasak arra hogy ezt végignézzék és mégis kívánják utána a feleségüket. A kérdés,hogy a te párod közéjük tartozik-e?!

Szia!

Én a párommal szültem, ott szeretett volna lenni és nekem sokat jelentett, hogy mellettem volt. Nem bánta meg sőt.. Nekem viszonylag gyors szülésem volt(3óra), szóval nem kellett neki fél napot bent állnia mellettem, de szerintem akkor is velem lett volna, ha sokáig tart. Könnyű szülést kívánok!

Ha Te nem akarod, akkor ne menjen be.

Szerintem az a kapcsolattól függ. Nekünk két apás szülésünk volt, és el sem tudom képzelni, hogy a férjem ne legyen mellettem, nekem nagy szükségem van a jelenlétére. Vajúdáskor konkrétan is segített, masszírozni, tartani, vizet hozni, pozíciót váltani, kitoláskor meg csak tudtam, hogy ott van, és az jó volt, nekem erőt adott, hogy végig bírjam csinálni.

Egyébként a szülés óta "felnéz" rám még jobban, mert hát ő is látta, hogy az nem "piskóta", büszke rám.

Természetesen az oldalamon volt és nem "alulról" nézte az eseményeket, de az tény, hogy így is kapott ezt azt, első szülés problémás is volt, így bizony fröcsögött a vér még rá is. Talán ez egy ok lehet, hogy a kitoláskor kimenjen, ha valaki nem bírja a vért, ájulós, de problémamentes esetben azért ez nem vészes ez egyáltalán.

Én például azt nem tudnám elképzelni, hogy az anyám vagy valami barátnő legyen ott, mert szerintem ez nagyon intim és családi esemény, rokonoknak semmi keresnivalója ott.

De hát különbözőek vagyunk. Szerintem az a lényeg, hogy olyan megoldást találjatok, ami mindenkinek megfelel.

Szép szülést!

Nálunk is bennt volt mindkettőnél. Azt hiszem azóta még mélyült a kapcsolatunk, hisz ahogy az előző mondta, felnéz rám, hisz látta amit látott, és hogy ezt egy pasi nem tudná megcsinálni :)

Az elsőnél azért volt benne félsz, hogy elájul vagy ilyesmi, mert nem bírja a vért, de nem! Sőt ahogy hazajött a munkatársainak állítólag mondta hogy a másodiknál is bennt lesz :)

Másodiknál messze volt amikor elfolyt a magzatvíz. Kamoinsofőr. munkáját kockáztatva gondolkodás nélkül otthagyott csapot papot hazaindult, majd elkérte főnöke autóját és 60 km-t 30 perc alatt megtett. Nagyon sietett hogy le ne késsen valamiről. Ez mindent bizonyít.

Sőt a másodiknál már nagyon vagány volt, hisz amikor kibújt a feje, ő odament megnézni, és megnyugtatott hogy tényleg már csak egy nyomás ő látja a fejét. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő ezt végignézi.

Szóval imádom hogy így alakult, és hogy nem egyedül kellett végigcsinálni. És azt is hogy ő ennyire ott akart lenni. Ez tényleg olyan jó érzés, hogy kivette a részét az egészből.A nehezéből is. Hisz azért nem lehet olyan könnyű párunk fájdalmát végignézni:)

Bent volt a férjem. Nagyon rossz lett volna nélküle. Szegény egyszer rosszul lett majdnem, amikor a doki kézzel tágított, és kihúzta a kezét. Na azon akkor volt vér, meg miegymás. Szegény férjem akkor azt gondolta, hogy nem fogja kibírni. De utána már nem volt semmi baja, végignézte az egészet. Konkrétan még azt is megnézte, amikor bújt ki a baba feje. A végén végignézte, ahogy megszületik a méhlepény, és leveszik a köldökzsinór vért.

Szóval nagyon jól tűrte végig.

És szerencsére nem hagyott benne maradandó sérülést. Bár mondta, hogy kb. 2 napig nem tudott ránézni egy nőre sem. :D De ez elmúlt szerencsére, a házaséletünk is fantasztikus! :)

Egyébként nekem nem a vajúdás alatt segített, hogy ott van, hanem a kitolásnál. Tartotta a fejem minden nyomásnál, és mondta, hogy mikor mit csináljak. Nagyon sok erőt adott.