Otthonszülés vagy kórházi? Esetleg alternatív szülőszoba? Néhány kórházban már van ilyen.

Ha otthon szültem volna, mi is meghalunk. :( Én nem vállalnám be! Mindenképpen a kórházira szavazok!

És ha már kórház, akkor ott biztos szakszerű segítséget kapok, azt a pár napot meg kibírom vhogy. A gyerekemmel meg itt egy élet, h megbarátkozzak, összebújjunk, szeressük egymást. Én a babámmal együtt voltam éjjel és nappal, míg a kórházban voltunk. Őszintén szólva néha szívesen beadtam volna éjszakára, h végre pihenni is tudjak!

Mire hazajöttünk a kórházból, annyira kimerültem, h elkapott a remegés, fogvacogás! Még én is megijedtem! Levegőt is alig tudtam venni, epilepsziára hasonlított!

Ha az én gyerekem nem sírt a kórházban, hát másé üvöltött. Se éjjel, se nappal nem pihentem.

Az alternatív szülőszoba jó, de csak akkor, ha tényleg odafigyelnek az emberre, és a kéréseinek megfelelően történik minden.

Nekem sajnos erre esélyem sem volt. Így annak örülök, h élve megúsztuk mindketten.

Hálás vagyok, h szakszerűen elláttak, megmentették az életemet és végig biztonságban tudhattam magunkat! Nekem ennyi bőven elég (volt).

Én otthon szültem, semmi probléma nem volt. Nem kell félni, az otthonszülsét kísérő bábák nagyon jól tudják, mikor nem szabad az otthonszülést bevállalni. Egyébként pedig a szülés közben előforduló problémák nagy részét a kórházi rutin beavatkozások idézik elő. A haladóbb országokban nincs probléma az otthonszüléssel és ne gondoljátok, hogy ott rohammentő áll a ház előtt, vagy ilyesmi... Pontosan ugyanazzal a felszereléssel érkezik ki nálunk egy bába az otthonszüléshez, mint mondjuk Hollandiában, vagy Angliában, vagy Kanadában.

Gyönyörű szülésem volt. Hosszú, nehéz, de szép. Nem kaptam semmi gyorsítót, nem volt semmiféle beavatkozás, a testem tehette a dolgát, ahogyan az évezredek óta működik. Így esett, hgoy 3,8kg-os, 55cm-es babámat (első szülés) gátmetszés és sérülés nélkül szültem, pedig a doki, akihez jártam terhesgondozásra, azt mondta, nem fogom tudni megszülni gátmetszés nélkül, főleg, mert sportoló vagyok. Kilátásba helyezték a császárt, mert túl erősek a medencetáji izmaim a versenysport miatt. Semmi gond nem volt, csak az orvosok szeretnek Istent játszani.

A pici lányom csak addig sírt, amíg a karomba adták - kb. 10 másodpercig, mert őt senki se törölgette, fürdette, méregette, odatették a mellkasomra, ahová való, melegen betakargattak minket, hamarosan ügyesen szopizott is. Azóta is anyatejes (7 hónapos) nagyon kiegyensúlyozott, nyugodt baba. Ha gondolod, kedves kérdező, írj privit, szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre!