38. hetet taposó kismamák, hogy vagytok? Én már nagyon szülnék!

37+4-en járok....

Ugyanúgy vagyok, mint te. Keveset alszom, könnyen elfáradok, a pocakom hatalmas, már tényleg jó lenne túl lenni a nagy dolgon és végre találkozni a babával.

Eddig azzal riogatnak, hogy a fiúk lustábbak, biztos kihúzom a 40. hétig, talán még tovább is. A dokim meg azért szurkol, hogy lassan jöjjön, mert a diabétesszel nem engedi a túlhordást, és jobb lenne, ha magától indulna el a folyamat.

Én ugyan a 38. hét végén szültem (15-e helyett 4-én), az érdekessége az a dolognak, hogy még azon a napon is teljesen kivoltam, hogy szülessen már meg, annyira nem volt semmi jel.

Febr. közepén bejelöltem a naptárban kíváncsiságból, hogy újholdkor (4-én) esetleg várható szülés. Elkotyogtam előbb a páromnak, aztán nem foglalkoztam vele.

Uh-on voltam aznap (lefele lépcsőztem 8 emeletet a kórházban - még jól is esett), majd bevásárlás kb. 3 helyen, iskolába mentem a kis nagy fiamért, majd itthon bekészítettem a mosást. Ezek után ki gondolta volna, hogy bármi lesz... Ezt követően - kora délután - elöntött a magzatvíz. 3 óra múlva meglett a második gyermekem.

Az érdekessége, hogy az első kisfiamat is újholdkor és a másodikat is akkor szültem. Mindkettő magzatvíz szivárgással indult... :-)

Első vagyok. :)

Mivel nálam első baba, még arról sincs fogalmam, hogy mit, vagy hogyan kellene éreznem. Nagyon ritkán, nagyon rövid ideig vannak jósló fájásaim, de még azokban is bizonytalan vagyok. Igazából fogalmam sincs, hogy meddig húzzuk, mert tényleg semmi jele, hogy jönni szeretne a porontykám. :)

Nem félek a szüléstől (se a természetestől, se a császártól), persze jobban szeretném az előbbit, úgy érzem, fel vagyok rá készülve lelkileg. Egyelőre jól megvagyunk kettecskén is, a szaporodó kellemetlen fizikai tüneteket leszámítva... :)

Megint első...

Ó, a szex, én már azt se tudom, mi az... Szerintem akkor csináltam utoljára sikeresen, amikor a babócát összehoztuk.

Az elején le voltunk tiltva, aztán megbolondultak a hormonjaim, a hátam közepére se kívántam, ha mégis nekiálltunk, nem voltam elég nedves, a síkosítás is illúzióromboló volt... Mire helyreállt a dolog nagyjából, a férjem ment több hétre külföldre. Már itthon van, de antibiotikumot szedtem streptococcusra, de az meg úgy hazavágott odalenn mindent, hogy valami ritka gombás fertőzést összeszedtem, amit jelenleg még a doki se tud, hogyan kezeljen. Lehetne óvszerrel, de már nagyon zavar a tudat, hogy hatalmas a pocim, és mocorog benne a picur...

Alig várom, hogy visszatérjek a normális kerékvágásba...

Nemrég léptem a 39. hétbe (38+2 vagyok) csak annyi van, hogy eddig egyszer jóslóztam egy-két hete, tegnap este meg egész éjszaka keményedett a hasam, ettől alig tudtam aludni. Egyébként 7 éjszakából 6-ot végigalszom úgy mint akit fejbevágtak, annak ellenére, hogy 1-2-szer ébredek pisilnem kell, akkor felkelek, kibotorkálok, visszafekszem, és fél perc múlva már alszom is újra. Viszont kb heti egy éjszaka rosszabbul sikerül, olyankor hülyeségeket álmodom, vagy sokat forgolódok. Napközben tök jól vagyok, semmim nem fáj, stbstb. A levegőt szoktam egyedül kapkodni ha sokat mozgok vagy beszélek egyszerre. :) Szerintem azért is bírom ennyire, mert elég magas vagyok, jól elfér bennem a kicsi. Múlt héten kb 3 kg volt, de nem túl nagy a hasam. Olyan mintha örökre bennem akarna maradni a bébi... Nagyon remélem, hogy a szülés is ilyen "sima" lesz!!!

És Nektek is azt kívánom!!! Drukkolok mindannyiunknak! :)