Nagyon szeretnék szépen "csendesen" szülni, de ez vajon elhatározás kérdése, vagy nem lehet rajta uralkodni?

Nekem a fájásokkal nem volt problémám, nagyon fájt, de azt még eltűrtem. Viszont én az a típus vagyok, aki visszatartja a levegőt, amikor fájdalma van, és magában szenvedve vészeli át. Szüléskor is ez volt, ezért állandóan rám kellett szólni, h vegyek levegőt, mert ez nem jó a babának. Ez okozta a legnagyobb nehézséget. 13 óra után már úgy éreztem, h nagyon nehéz erre koncentrálni.

Sajnos a kitolásról nem tudok nyilatkozni. 18 óra után megcsászároztak, mert rossz volt a baba szívhangja és nem akart kibújni.

Ha legközelebb szülnék/szülök másképp csinálnám/csinálom majd. Remélem, jobban sikerül erre figyelni, ha alkalmam lesz rá.

A mellettem levő ágyon viszont üvöltött a kismama, h szedjék már ki belőle a gyereket, császározzák már meg, vagy csináljanak már valamit! Meg ordított, h "nagyon fáj!", "fáááj, fáj, ...!". Nekem ezt rossz volt hallgatni, ráadásul valahogy nehezebb volt ettől nekem is. Szívem szerint én is üvöltöttem volna, szabályos sírhatnékom volt, teljesen elkeseredtem.

Ami még akadályozott, az az volt, h ki voltam kötve a rossz szívhang miatt a CTG-hez rengeteg órán keresztül. Talán könnyebb lett volna, ha sétálhatok, kiszakadhatok az üvöltős környezetéből, ha elvonulhatok, h magam legyek a nehéz percekben. Sajnos nem lehetett. Ennek ellenére büszke vagyok arra, h ennyire jól bírtam. Nem gondoltm magamról, h ilyen erős vagyok és ez jó érzés.

Persze nehéz volt feldolgozni, h nem szülhettem meg a kicsit, hanem kivágták belőlem. :( Most már jobb. Örülök a lányomnak minden nap. Nélküle üres lenne az életem, már mindegy, h hogyan érkezett, most itt van velem! Boldog vagyok.

Hidd el, mindegy hogyan szülsz, a lényeg, h juss túl rajta! Amikor a kicsit a kezedbe adják, az egész világ, az egész életed megváltozik! Minden rosszat elfelejtesz. Amit meg nem azonnal, azon meg majd az idő segít!

Sok szerencsét, egészséget és rengeteg kitartást kívánok!

Az előzőnek:még ma is nevetünk rajta a párommal,mert pont ugyanez volt,visszatartottam a levegőt,és állandóan rámszóltak,akkor ezt zaklatásnak vettem,és két fájás között szépen,csendben,tagoltan mindig elmagyaráztam az orvosnak,h ő még nem szült,ne szóljon bele:)Mondta is a párom,h még ilyenkor is milyen kulturált voltam:)

Én erre csak homályosan emlékszem,de azt tudom,h nagyon fájt,és tényleg befelé figyelsz egy-egy fájásnál.Hidd el,h megéri,és büszke leszel magadra,h van egy gyönyörű gyereked.A kitolás egyáltalán nem fáj,inkább kellemetlen,mit mondjak,olyan,mint amikor nagyon erős szorulásod van.Ez a tolófájások csak addig rosszak,míg nem nyomhatsz.Bízz magadban,elötted is olyan sokan megcsinálták már.Ott akkor nem fogod azt hinni,h nem vagy képes rá,ezt csak elötte érzed.Akkora hormonális löketet kapsz,h menni fog minden.Aki kiabál,az szerintem tényleg csak az energiáját pazarolja.És egyébként is,én végig úgy éreztem,h a magánügyem a babával,h mit érzünk.Az zavart volna,ha kiabálok,az nem zavart,h tiszta vér voltam,húztam magam után a vércsíkot,fura kettős dolog ez:)

Könnyű szülést,és jó babázást kívánok:)