Nagyon szeretnék szépen "csendesen" szülni, de ez vajon elhatározás kérdése, vagy nem lehet rajta uralkodni?

Simán lehet uralkodni magadon.Sőt,inkább csak a filmekben és a kisebbség köreiben szokás ordítva szülni.1-1 sóhaj azért el fogja hagyni a szádat,de a lényeg,h te akarsz-e uralkodni magadon.Nekem az sokat segített,h tudtam másra koncentrálni vajúdás közben.(Szomszéd épület szellőztetőjének ventillátora,illetve a közeli szőlőből odaszűrődő részeg ének,pont szombat este volt.)

Nekem ez a cikk sokat segített:

[link]

Én úgy vagyok vele, hogy lesz, ami lesz. :)

A sógornőm iszonyatosan félt a szüléstől. pontosabban magától a fájdalomtól. Neki egy szúnyogcsípés is óriási fájdalom. :) Viszont most úgy mesél a szüléséről, mintha egy pattanást nyomott volna ki. :) Azt mondja, érezte, hogy fáj, de nem sokkal a szülés után már nem is emlékszik a fájdalomra, hogy milyen volt.

Ő úgy indult neki, hogy ez olyan, mint egy hegymászás és el kell érni a csúcsot. Szülés közben látta maga előtt a csúcsot és ez neki óriási segítség volt. Na hát kíváncsi vagyok, hogy nekem hogy megy a hegymászás! :)

Amúgy én is elmentettem azt az oldalt, amit előttem ajánlottak! :)

Én úgy emlékszem, hogy üvöltöttem, de a férjem szerint meg se mukkantam. Aki nem akar az nem cirkuszol, amúgy is egy csomó energiát elszív. Magadba fordulsz teljesen, nem fogsz kiabálni.

Sajnálom, ami történt, sok sikert a babához!

Mindenki más típus. Arra gondolj, hogy viselkedsz, mikor nagyon fájni szokott valamid. Látványosan szenvedsz, vagy inkább elvonulsz olyankor egy sötét szoba magányába összekuporodva? Én az utóbbi típusba tartozok. Szüléskor is inkább magamba fordultam, egyedül a kitolás előtt egy-két halk sikkantás hagyta el a számat. A többi résznél pedig valóban csak energiát vesz el tőled a hangoskodás. Szerintem. Anyósom pl. végig üvöltötte a szülését.

Amúgy amit leírtál, a tágítás, meg a fájások, nemcsak hasonlít a szülési fájásokra, a szülés is ilyen, + a kitolás kemény meló. Csak ott mondjuk a baba is segít, meg a vége boldogságos. :)

nekem a lazítás nem fog menni úgy érzem..

több hasonló (bár a szüléshez nem fogható) orvosi "élményem" volt, és mindig rámszóltak, hogy ne feszítsem be magam :S

amúgy rászóltam a férjemre, hogyha kiabálnék, akkor szóljon rám, mert lehet, hogy az adott pillanatban nem fogok arra gondolni, hogy nem praktikus kiabálni :)

meg próbáltam ellátni tanácsokkal, hogy miket mondjon majd szegénykém, mire kell figyelnem, es ha nem ugy csinalom, szoljon rám. ez neki is jó lesz, mert nem fogja magát olyan borzasztóan tehetetlennek érezni.