Mért van ennyi rosszindulatú ember? Mért kell lehurrogni azokat, akik császárral szeretnének szülni, mert betegek?

Attól még, hogy valaki nem a kérdező szájíze szerint válaszol szerintem nem kell lepontozni. Nem kell egyetérteni, csak leírta, ő miért gondolja úgy, és meg kellene köszönni, hogy más szemszögből is felfedi a dolgokat.

A válasza hasznos.

Csak nem értünk egyet vele..

Bár én azért kissé igen, van benne valami.

Ezzel magam ellen is beszélek. Nekem is vannak pszihés gondjaim, mégis vállaltam gyereket. Kodában lehet tartani, és megpróbálok jó anya lenni, de nagyon nehéz és nincs nap, hogy ne jutna eszembe, vajon tovább adtam-e a gyerekeimnek a labilis idegeimet, vagy miként hat rájuk, amikor kissé nem tudom kordában tartani a problémámat.

Talán, aki fél a szüléstől, nem fogja-e ugyanúgy a gyerekét is félteni mindentől, úgy fizikailag, mint érzelmileg? Vagy, mint nálam, nem lehet, hogy eleve továbbörökíti az instabilitást, és a gyerek máris nem indulhat tiszta lappal?

Érdekes kérdések ezek, és jókat lehetne erről is vitázni, korrekten, nem veszekedni, hanem megvitatni. Pont a kérdés része volt, hogy sokan, akik nem úgy gondolkodnak, mint az említett illető, csúnyán lehurrogták szegényt. Erre ugyan azt csinálod(játok).

UGYAN AZT.

Pont ezt írtam, MÁS SZEMÉBEN A SZÁLKÁT...

Biztos, hogy fel tud nevelni egy gyereket?

Nem rossz indulatból, de amit leírt, amilyen labilisnek tűnik az írása alapján... Szülés utáni depivel fűszereződik, na az lenne az "igazi", és tényleg jó neki is, ha ilyen állapotban Ő bevállal egy babát. Bár lehet gyógyír a bajára, de ott van a mivanharomlik? Oké apuka, anyuka meg megy dokikhoz, és ha mindez késő, és árt a babának/kisgyereknek? Akkor ki lesz a hibás. Ő is máglyahalált fog érdemelni, meg csak mondvacsinált betegség lesz hirtelen a most "védett" baja, ha neadja az ég kútba dobja a kicsit, mert egy anya nem lehet pszichikailag beteg?

Az a baj, és jogosan fél a szüléstől, hiszen egyikünk sem tudja neki elmondani az ÖVÉ milyen lesz. Pánik...

Császár: annál is van fájdalom, elmúlik az altató/érzéstelenítő. Plusz mi van ha egyszer ezt is kudarcként fogja fel, retteg a kudarctól, ki tudja mit hoz ki belőle???

Ha trauma nélkül akarná megoldani a szülést valami agyon fájdalom csillapított, gyorsított, vajjá masszírozott gáttal kéne, ami nagyjából nem fáj, észre sem veszi, hogy szül...

Aki lelkileg gyenge, nem ép, az hogy akar egészséges érzelemvilágú gyereket nevelni?

Leírok egy példát:

Egy ismerős nő mindig is "kicsit instabil volt lelkileg", szült 2 gyereket. A férjétől szétváltak, teljesen belebetegedett, nem tudta feldolgozni, a 3. nekifutásra sikerült az öngyilkossága... Tinédzser fia talált rá....

Na, ennyit erről... A srácnak azóta rémálma van minden éjjel.

Na, ennyit erről.

"mindenkinek lehetnek érvei, amit NORMÁLISAN le lehet írni, nem pedig lealázva azt, aki segítséget kért!"

Nos, én vagyok aki a "negatív oldalt" képviseli, és nagyon érdekes módon, az összes válasz közül csak az enyém van lepontozva! Pedig szerintem tök normálisan leírtam hogyan gondolkodnak azok akiket ti nem értetek meg, és nem gondolom hogy bárkit is megsértettem volna. Ezen kívül úgy tűnt értelmes emberek válaszolnak ide, de úgy látszik tévedtem (tisztelet a kivételnek!). Csak válaszoltam a kérdésedre, de úgy látom aki egy kicsit is más módon gondolkodik az ki van utálva.

Egyébként meg, magam sem vagyok rendben pszichésen, így tisztában vagyok vele, hogy ez engem alkalmatlanná tesz az anyaságra. Ezért mondtam amit mondtam...

Én írtam annak a kérdezőnek kommentet. Én pl. pánikbeteg vagyok, és rettenetesen vágytam már ennek ellenére egy babára. Mint ahogy ott is írtam, momentán még azt sem tudtam eldönteni, hogy mitől tartok jobban, a természetes szüléstől, vagy a császártól. Ennek ellenére tudom, hogy baromi jó anya leszek, és kész. Tök nem érdekel, hogy hogyan jön ki a kislányom, a lényeg, hogy itt legyen már végre a karomban, és gondoskodhassak róla, ahogy ezt sz elmúlt 34 hétben tettem. Mikor kiderült, hogy úton van, kiszórtam az összes gyógyszerem, és elhatároztam, hogy nem hagyom, hogy egy ilyen hülyeség, mint a pánik gátat vessen a boldogságomnak.

Sajnálom nagyon azt a kérdezőt, mert tényleg nagyon nekiestek. Sok igazság volt a negatív kommentelők írásaiban is, csak a stílus, ahogy előadták, na az kinyitotta a bicskát az én zsebemben is.

Valóban szomorú, hogy ezzel a betegséggel küzd, és tényleg megkérdőjelezhető, hogy minek vállalja a babát, de senkinek nincs joga odavágni ezt az arcába. Ő úgy döntött, hogy ha már összejött, nem megy abortuszra, de fél a szüléstől, keres más alternatívát. Ahogy írta, a párja kitart mellette és mindenben segíti, meg gondolom családja is van a lánynak, tehát hol jön ahhoz bárki is, hogy kérdőre vonja, hogy minek az ilyennek gyerek.

Remélem, megoldódnak a gondjai.

Én nem vagyok sem császár sem természetes szülő párti, de ha úgy adódik, és a dokim is úgy látja, akkor lehet, hogy én is szívesebben szülök majd császárral.

Barátnőm császárral szült, másnap már vígan kávézgatott a büfében, tesóm a természetes szüléséből 2 nap után tudott csak talpra állni, olyan rosszul volt.

09:29, sajnos az elmúlt évben elég sok csecsemőt ölt meg az édesanyja. Volt aki átmenetileg volt zavart, azt nem tudom hányan voltak amúgy is KOk.

Olvastam a kérdésnél válaszolókat, igen durvák. De gondolj egy pillanatra nem csak rózsaszínt. Tényleg adja az ég, hogy ahogy meghallja a kicsi sírását minden rendbe jön benne, de ha nem, pánik meg minden(ha tényleg annyira súlyos) és árt a kicsinek. Úgy meghurcolják, mint a huzat, és ha eddig épeszű volt, akkor utána biztos nem lesz az...

Őszintén, mind a kettejüket féltem, talán a Kérdezőt jobban. Lehet az lenne a számára a legjobb, ha a természet döntene, és hagyna esélyt neki, hogy kicsit később, kevésbé betegen jöjjön a Pici hozzá, amikor már olyan állapotban van, amit könnyebben lehet kontrollálni.

Amúgy számára az ab sem lenne megoldás jelen helyzetben...