Fiatal Kismamák! Történt már Veletek olyan, akinek a szülei nem örültek/örülnek az unokának? Volt szó az elköltözésről, kitagadásról? Kort is kérek!

Nem értem, hogy egy huszonéves nőnél akinek saját lakása és keresete, stabil párkapcsolata van, mégis milyen jogon háborodik fel bárki is, hogy gyereket szeretne/gyereke van.

Én 21 éves vagyok. Nemrégiben beszélgettem erről anyukámmal és mondtam, hogy 24-25 évesen én már meg szeretném szülni az első babámat (tehát kb 23 évesen állunk rá a párommal a babaprojektre).

Teljesen ledöbbent a hírtől és nem képes elfogadni/felfogni, hogy én miért vágyom erre...

Egy 15-18 éves lánynál aki még otthon lakik és az szülei tartják el még valahol megértem, hogy a szülők nehezen fogadják el az új helyzetet, de egy önálló nőnél ez miért probléma?

Én a két véglet között vagyok.

Az én szüleim tűkön ülnek hogy mikor jön már az unoka, szerintük mindent meg lehet oldani mindenben melletünk állnak.

De párom szülei, én konkrétan megmondtam a páromnak hogy nem leszek ott amikor megmondja, az első mondatuk kb az abortusszal lenne kapcsolatos, én ezt pedig még hallani sem akarom.

Szóval nekm is izgi lesz.

25L

ez nagyon jó kérdés, hogy miért kell így reagálni egy új élet érkezésére... sajnos még keresem a választ rá én is. nálunk az volt a plusz kérdőjel apukám viselkedésére, hogy a páromat nagyon szerette, nagyon jól kijöttek, tisztelte, szóval még ez sem volt ok arra, hogy ne örüljön az unokának... mindegy, elmúlt, ezen is túl vagyunk. remélem, egyszer majd tiszta szívből megbocsájtom én is!! :)

Ági

2,5 éves kapcsolat, tartós munkahely mind2 részről, 1 vetélés, majd újabb terhesség. Igazából senki nem repdesett az örömtől, mondjuk anyu azért örült neki, mert már vágyott egy uncsira. Ezzel szemben anyósom teljesen kiakadt, h még nem kellett volna, nem fogunk elférni(2 szobás lakás) meg éretlenek vagyunk stb.. Aztán beleszokott a helyzetbe, majd már ő is várta. Mikor megszületett elolvadt tőle, de nem nagyon törte magát, h megnézze, ha csak nem visszük mi hozzá(mentésére szolgáljon, h beteg volt) Igazából a fiam sem úgy viszonyult hozzá... Mindig sírt nála, az okát a mai napig nem tudjuk. Így a halála után sem tudom még megbocsátani neki, h nem szívből örült neki.

22 éves 9 hónapos kisfiú anyukája

Igaz nem vagyok fiatal kismama, mert már 35 éves vagyok, és van már egy kisfiam, aki 4 éves. De sajnos érzem a visszautasítást az anyósomtól. Pedig a kapcsolatunk jónak mondható, a férjemmel és a kisfiammal külföldön élünk és nem szorulunk semmilyen anyagi támogatásra, nem is szorultunk soha.

Mégis, amikor bejelentettük, hogy jön a tesó, anyósom mintha meg sem hallotta volna. És azóta sem beszél róla, mintha nem is 31 hetes terhes lennék. Tudom, hogy majd szeretni fogja, de valamiért most nagyon elutasító. Pedig a kisfiamat nagyon szereti, ha hazamegyünk, vagy ő jön hozzánk, másról sem szól az élete csak az unokáról.

A kisfiam születése után olt egy kijelentése, miszerint én egy gyerekes anyuka vagyok, nem tudja elképzelni, hogy nekem több legyen. Magyarra fordítva, nem való nekem több gyerek. Ez is baromi jól esett, mert nem tudom miből vonta le ezt a következtetést egy 2 hónapos baba mellett.

Ha így éreznék én is, nyilván nem vállalok több gyereket. De van egy okos, boldog, kiegyensúlyozott kisfiam, aki tűkön ülve várja már a tesót. :)

Egyébként az egész családból az anyósom az egyetlen aki így áll a dologhoz. Mindenki más érdeklődik, izgul, várja az új családtagot.

Én 27 éves voltam, a párom 26, anyukája a nyakamra járt, kilesett az utcán és ott ordított velem, hogy szemét ... vagyok, és vetessem el a gyereket, és engedjem haza a fiát.

Mikor megszületett az első kislányuk akkor álltak velünk szóba(a férjem szerint a kíváncsiság hajtotta az anyját),később is mindig érezhető volt közöttünk a feszültség, soha nem segített semmiben, mikor megszületett a második kislányunk megszakadt a kapcsolat(férjem szerint, mert nem lett igaza és nem váltunk el, ahogy ő azt megjósolta anno), mikor megszületett a harmadik gyerkőc őt már meg se nézte, pedig lassan másfél éves.

A féltékeny anyósok hogy elveszik a pici fiúkat tőlük!

Nálunk örült mindenki hogy baba lesz jártak hozzánk a kórházba is minden nap bejöttek.Megszületett és azóta alig jönnek látogatni.mi nem tudunk elmenni mondtam már hogy bármikor lehet jönni és jöttek azzal higy be vannak táblázva stb....nem is értem nálunk kb fordított a helyzet