Fiatal Kismamák! Történt már Veletek olyan, akinek a szülei nem örültek/örülnek az unokának? Volt szó az elköltözésről, kitagadásról? Kort is kérek!

Szomszédban volt egy lány, aki amiatt költözött el a párjához, mert az édesanyja szó szerint kidobta, mikor elmondta otthon, hogy terhes. A lány akkor volt 19 éves.

Azóta már megvan a pici, az anyuka közeledne már a lányához, meg persze látni szeretné az unokát is, de most már Ők zárkóznak el teljesen.

Én 22évesen a párom oldalán bejelentettem/tük, hogy 13hetes terhes vagyok.

Karácsony, Szenteste... Együtt töltöttem a Szentestét a párom családjával már. Szó szerint kidobott az "otthonomból", nem mintha oda szültem volna(bár amilyen lassan haladt a lakásfelújítás még megeshetett volna) a nyakára az unokát, meg eltartás, csak nem erre vártam, hogy ajtót mutat, meg ilyenek. Azóta alig találkoztunk, nem beszélünk, semmi, mint két idegen.

Talán most kezd anyám jobb belátásra térni, 2év után, és kezdi elfogadni, hogy családom van. Immáron 4fős.

Ezeken a szülőkön teljes ledöbbenek.Az utolsó válaszolón is!

Az csak az ő gyerekük még terhesen is!Melletük kéne állni és nem ellenük!!

Nekem szerencsére jól fogadták, most várjuk a kistesót.

Tudom, mindenki ezt mondja /és igazából fogalmam sincs, hogy állok a dolgokhoz 20 év múlva/, de ha a lányom esne teherbe 18 éves kora után és nem aggódnék.

Persze féltem a csajszit, de HA legalább ilyen anyagi körülmények között leszünk, mint most, akkor nem félnék. Ezt most mondom, egy másfél éves kislánnyal az oldalamon :)

De nekem a gyerekem mindennél többet ér. Nem dobnám ki-főleg ilyen nehéz helyzetben. Ezt viszont biztosra állítom!

szia,

mi 8 hónapja éltünk együtt, de nem voltunk házasok, amikor teherbe estem, párom 30, én 23 éves voltam. saját lakás, autó, két fix munkahely, tervezett baba :) a legboldogabbak voltunk a világon és minden félelem nélkül, teli szájal újságoltuk a nagy hírt otthon, mert egyedül édesanyám tudta, hogy rajta vagyunk a baby projecten :) Anyósom nem tudott megszólalni (pozitív értelemben), Apósom és a Sógornőm sírtak örömükben. Édesanyám szintén :) Apukám, akitől 5 éves koromban vált el 9 hónapig kínzott azzal, hogy felelőtlen vagyok, azt sem tudom mit vállalok, minek kellett ezt, esküvő nélkül, stb... azt hittem megszakad a szívem, hogy így érez... hiszen mi a legboldogabbak voltunk a Világon!! két lánya van, így amikor megtudtam, hogy fiút hordok a szívem alatt titokban nagyon örültem, hogy ez majd oldja a feszültséget. hát nem így lett... eltelt a 9 hónap és egy csodás Apás szülés után mégis Ő volt az első ember, akit felhívtam, hogy nagyapa lett!!!! a kisfiunk Alen már 2 éves, imádja a Tatát, apukám pedig minden mondatától, ölelésétől, puszijától elolvad, odáig van érte!!!! sajnos én nem fogom elfelejteni sosem, mennyi fájdalmat okozott nekem az akkori viselkedésével, de amikor rájuk nézek, ahogy játszanak, beszélgetnek boldog vagyok :)

mivel mi külön éltünk már ilyenekről, amiket említettél nem volt szó, csak a lelki fájdalom volt a rossz...

Ági

... ez egy jó kérdés... azt hiszem igen, de sosem fogom elfelejteni, mert életem legszebb és legboldogabb szakaszát árnyékolta be. de igyekszem arra koncentrálni, hogy most már imádja, bár azt bevallom, hogy Édesanyám, a párom szülei előbb állnak a "sorban", ha a kicsiről van szó, hiszen Ők végig mellettem voltak, segítettek ha kellett a terhesség alatt is. összetett egy helyzet ez... mi sosem éltünk együtt, nincs is közöttünk igazi apa-lánya kapocslat, nem is volt. ha Neked szorosabb a kapcsolatod Édesapáddal nehezebb is lehet ez a dolog!! nekem rengeteget segített a párom, mindig támogatott és vigasztalt, ez is sokat segített feldolgozni!!...

Ági

Szia!

Én 16 éves vagyok van egy 11 hónapos kisfiam. A szüleim nem tudtak róla, hogy terhes vagyok mikor már a fájások jöttek akkor mondtam anyunak hogy baj van, és nem tudta miért nem lehetett látni, hogy terhes vagyok. Mikor bevittek az ügyeletre Anyám azt mondta, ha most szülök kitagad. És még sem így lett. Másnap bejött hozzám a kórházba és nagyon sírt hogy ilyet mondott. Azóta jól ki jövünk. Egyébként én külön költöztem 6 hónapja a párommal és a kisfiammal, de édesanyámmal úgyanúgy tartom a kapcsolatot. Egy szülő akármilyen mérges, ideges, ilyesmi előbb utóbb belátja hogy az ő gyerekétől az ő unokája és hogy szüksége van rájuk.