Várhatom, hogy hamarabb beindul a szülés? Egy kis lelki támogatásra lenne szükségem.

Szia!

A hasonló helyzetben lévő kismama vagyok, aki a balassagyarmati kórházhoz tartozik. Gratulálok a babádhoz és remélem sok örömöd lesz benne!

Én még azóta is bent vagyok a kórházban (kedden már egy hónapja lesz), de most hétvégére hazaengedett a dokim. Infúziót már nem kapok, csak diaphilint, de hazaengedni már nem fog. Hiába fekszem bent egész nap, a súlya nem igazán nő, csütörtökön 1981 gramm volt. Holnap már betöltöm a 37. hetet, úgyhogy elvileg már bármikor jöhet. Csak hát a mi kórházunkban nincsenek felkészülve kis súlyú babákra, úgyhogy lehet átküld a dokim a megyei kórházba, hogy ne kelljen szülés után elvinni őt. Most már igazán nehezen viselem a bentlétet, de nincs sok hátra és a karomban tarthatom végre. És remélhetőleg együtt jöhetünk haza.

Szia!

Örömmel tudatom, hogy 2011. március 13-án este 22.25-kor megszületett a kislányunk Nóra Elizabet 1850 grammal és 47 cm-rel.

Nálunk mégis igaza lett az orvosomnak és hálás vagyok neki, hogy nem hagyta annyiban a dolgot és visszaküldött a SOTE-ra. Másodszor már rendes dokit fogtunk ki, aki úgy döntött felvesz az osztályra.

A felvétel napján csináltak ultrahangot és 2270 grammra becsülték. (az ország második legjobb ultrahangosa!). Az osztályon a főnővér meg is jegyezte, hogy: "Nem igaz, hogy Balassagyarmat nem tud mit kezdeni egy ekkora babával." Erre mondtam neki, hogy ott kisebbre becsülték, de az volt a válasza, hogy "Az a jó, amit itt mérnek."

8-án feküdtem be, két nap múlva úgy döntöttek, megindítják a szülést.

10-én délig nem ehettem és ihattam, aztán délben jött a főnővér mosolyogva, hogy nyugodtan egyek-igyak, mert már nem kerülök le a szülőszobára. Másnap már reggel 8-kor levittek, feltették a szülésindító zselét, beindultak a fájások, de le is álltak, így délben visszaküldtek az osztályra. Másnap (11-én) délelőtt 11-kor levittek, két órán keresztül csak a baba szívhangját figyelték. Már én kérdeztem rá, hogy mire várunk, mire a szülésznő azt mondta, hogy nem nagyon mozog a baba, így nem merik föltenni a zselét, lehet, hogy megcsászároznak. Aztán elkezdett mozgolódni és fél 2-kor úgy döntöttek, mehet a zselé. Igen ám, de a fájások nem indultak be, és nem is nyíltam, így 4-kor ismét visszaküldtek az osztályra. (Hozzáteszem egész nap nem ettem semmit, csak infúziót kaptam.)Én akkor már nagyon kivoltam lelkileg, közel álltam hozzá, hogy pakoljak és hazamenjek, de a babócám érdekében nem tehettem.

Vasárnap 13-án csak dél körül jutottam le. Rámtették a ctg-t és figyelték a szívhangot. Aztán valamikor bejött a szülőszoba vezetője, megvizsgált, és úgy döntött, hogy nincs értelme a zselének, burkot kell repeszteni. Ez 13.55-kor meg is történt. Azt gondoltam, innen már egyszerűbb lesz minden, de nagyot tévedtem, ugyanis szinte egyáltalán nem tágultam. Pedig folyamatosan kaptam az oxitocin infúziót. Este negyed 10-kor bejött a doki és megállapította, hogy alig két ujjnyi a méhszáj, lehet, hogy császár lesz belőle a baba érdekében. Aztán úgy döntött, hogy kézzel megpróbál rásegíteni. Én azt hittem, kiugrom az ablakon. Akkor már 7 órája vajúdtam mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül, oxitocinnal felerősített fájásokkal, úgyhogy már csak ez hiányzott a "boldogságomhoz". De a doki hál istennek sikerrel járt két ujjnyiból csinált 4 ujjnyit 2 fájás közben. Utána felpörögtek az események, tele lett a szoba hirtelen. Orvos, gyakornok, szülésznő, gyakorló szülésznő, meg ki tudja még kicsoda, de voltak jó páran. Mint egy kiállításon. A kitolási szak szerencsére rövid volt, 4-5 tolófájás után kint volt a kislányunk. Azt a megkönnyebbülést leírni nem tudom, amit akkor éreztem. Ennyi hercehurca után végre a karomban tarthattam, ha csak rövid időre is. Ugyanis vitték is föl a NIC-re és inkubátorba tették.

Öt napig volt ott, kapott infúziót, meg légzéstámogatást, de azt csak rövid ideig.

Hála Istennek, a súlyán kívül semmi probléma nem volt vele, jelenleg Salgótarjánban van a koraszülött osztályon amíg meghízik. Kétnaponta viszem neki az anyatejet, ő pedig eszik rendületlenül, már 35 grammokat.:-)A születési súlyát már vissza is nyerte, innentől már a hízáson a sor.

Bocs a kicsit hosszú levélért, de gondoltam megosztom veled a kálváriámat. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen neves intézményben így "játszadoznak" az emberrel, mintha kísérleti nyúl volnék.

És hiába dolgozik ott az ország második legjobb ultrahangosa, bizony ő is ember és tévedhet. Bár ekkora tévedést én nem tartok elfogadhatónak, ilyen kicsi súly esetében. Mert mi lett volna, ha az orvosom nem ragaszkodik hozzá, hogy igenis fönt szüljek? A míg élek hálás leszek neki, hogy ennyire figyelt rám és a babámra. És hozzáteszem mindössze háromszor adtam neki pénzt a terhesgondozás alatt, szóval nem az motiválta őt.

Talán több ilyen lelkiismeretes orvosra volna szükség ott fent Pesten is és nem kéne leírni a vidéki orvosokat.

De hozzáteszem a szülés alatt végig segítőkész volt az aznapi személyzet, és a doki is nagyon rendes volt, akinél szültem.

Az erőt a kitartáshoz pedig az adta, hogy a párom végig bent volt velem annak ellenére, hogy egészen addig a napig kézzel-lábbal tiltakozott az ellen, hogy bejöjjön a szülésre.

Büszke vagyok rá!!!

Puszi

Szia!

A problémát nálunk is a méhlepény okozta. Túl kicsi volt és nem tudta megfelelően ellátni tápanyaggal a kicsikémet. A 39. héten szültem, úgyhogy igencsak le volt maradva szegénykém a súlyával. De most már csak rajta múlik, hogy milyen gyorsan szedi össze magát. Tejem nekem is van elég (általában 140 ml-t fejek le), egy része a csapban landol, mert akkora mennyiséget nem fogok lefagyasztani. Tegnap kértem a kórházban plusz üveget,hogy többet tudjak vinni, legalább odaadhatják más babáknak, de még így is kellett kiöntenem. Azt hiszem beszélni fogok a védőnőmmel, hogy nincs-e szüksége valakinek anyatejre, mert fáj a szívem kiönteni.

Tegnap páromnak születésnapja volt, és végre ismét láthatta a kislányát, mert ő péntek óta nem mehetett be hozzá, mivel látogatási tilalom volt. Azt mondta, ennél szebb szülinapi ajándékot nem is kaphatott volna:-)

Egyébként a kislányunk teljesen rá hasonlít. Ha az anya személye nem lenne mindenkor biztos, felmerülne bennem a gyanú, hogy valóban az én lányom-e. :-) Lehet, hogy majd belsőleg rám fog jobban hasonlítani.

Most megyek fejcsizni, hadd gyűljön a finom táplálék a kicsikémnek.

Puszi Márti

Szia!

Most én tűntem el igen hosszú időre. az utóbbi időben nem igen volt időm leülni a számítógép elé.

Április 8-án hazahoztuk a kislányunkat 2330 grammal. Azóta nagyon szépen fejlődik és hízik. Csodálatos kisbaba.:-)Szinte a kezdetek óta átalussza az éjszakát, csak néha nyűgösködik. Napközben viszont van, hogy csak 1 órát alszik. Bár az utóbbi napokban elég aluszékony, valószínűleg a melegtől.

Minden nap csinál valami újat, nincs meglepetés nélküli nap. :-) Fürödni nagyon szeret, imádja a vizet, csak néha nyűgös közben.

Tényleg igaz az, hogy gyorsan elfelejted a szülés közbeni rossz élményeket. Most már tudom, hogy az elmúlt időszak minden szenvedése megérte, és bármikor újrakezdeném, mert imádom, hogy ő van nekünk! :-))))))))

Sziasztok!

Én még az elején írtam a témához, de folyton figyelemmel kísérem, mi történik Veletek :) Annyira jó olvasni, hogy minden szép és jó /és ez reméljük így is marad.

Mint kiderült, nálunk is úton van a kistesó, augusztusban bővül a család. Úgyhogy én még a kismamák nyugis életét élem /természetesen amennyire nyugis lehet egy 20 hónapos mellett :D

Mindegyikőtöknek sok türelmet és kitartást kívánok!

És persze jó egészséget, sok tejcit, kellemes időt..... :)